Urbányi Istvánnál nincs jobb edző – pontosabban az újpesti futballvállalkozás vezetői bizonyos szempontok miatt nem találnak jobbat. Ha azt mondanák, hogy azért nem, mert a szakember a legjobb eredményeket produkálja a pro licences tanfolyamon, akkor egy szót sem szólok (írok), azonban a helyzet az, hogy a szakvezető a következők miatt maradhat a Megyeri úton: elegáns, szép kerek mondatokban nyilatkozik, és – most tessenek megkapaszkodni – nem vesz fel susogós tréninggatyát, ha a kispad elé kell állnia, továbbá nem szotyolázik meccs közben.
Szomorú kórkép ez, hiszen ha az amúgy nem túl magas kritériumoknak nincs, ki megfeleljen, aligha jósolhatunk szép jövőt a magyar futballnak. Pedig néhány éve még azt mondták: a modern és nem csekély összeget felemésztő, összeségében milliós nagyságrendű tandíjat kóstáló képzésnek köszönhetően a magyar edzők külföldön is megállják majd a helyüket.
Nem szeretnék okoskodni, de a projekttel valami baj lehet, mert lepergett jó néhány hónap, és úgy tetszik, már idehaza sem sikerül nekik. Persze az Urbányi Istvánnal kapcsolatos eset nem rendkívüli, hiszen a decemberi, az év elejére is átkúszó kapitánykereső bohózat is pengeélesen rávilágított arra, hogy a honi edzői kar értéke egyenlő a nullával, hiszen nagy lelkesen még azok is a külföldi szakember szerződtetését javasolták, akiknek amúgy megbízatásuk szerint felkent feladatuk lenne a szakma védelme.
A trend meg az aktuálisan felvillanó popsik kínálta érdekek azonban mindig megszabják az irányt, mi a jó a magyar futballnak.
A felelősségáthárítás – ahogyan évtizedek óta mindig – prímán működik, pedig Urbányi István ügye apropóján is csupán labdarúgásunk kiszámíthatatlanságáról beszélhetünk: az edző épp annyira gyenge, mint amenynyire a futballista, a vezető, a játékvezető és egyáltalán a sportág mindegyik szereplője. Minden összeadódik ugyanis, és így jön ki a végeredmény, amikor a kudarc és a három meccsen tizenkét kapott gól apropóján a magyar edzői karakterek esetében eleve nem arról esik szó, milyen a szakember(ek) taktikai, szakmai és pedagógiai felkészültsége, hanem arról, hogy ne járjon susogós melegítőben, és ne köpködje szét a szotyimagot a kispad előtt. ---- V