

Szomorú kórkép ez, hiszen ha az amúgy nem túl magas kritériumoknak nincs, ki megfeleljen, aligha jósolhatunk szép jövőt a magyar futballnak. Pedig néhány éve még azt mondták: a modern és nem csekély összeget felemésztő, összeségében milliós nagyságrendű tandíjat kóstáló képzésnek köszönhetően a magyar edzők külföldön is megállják majd a helyüket.
A trend meg az aktuálisan felvillanó popsik kínálta érdekek azonban mindig megszabják az irányt, mi a jó a magyar futballnak.
A felelősségáthárítás – ahogyan évtizedek óta mindig – prímán működik, pedig Urbányi István ügye apropóján is csupán labdarúgásunk kiszámíthatatlanságáról beszélhetünk: az edző épp annyira gyenge, mint amenynyire a futballista, a vezető, a játékvezető és egyáltalán a sportág mindegyik szereplője. Minden összeadódik ugyanis, és így jön ki a végeredmény, amikor a kudarc és a három meccsen tizenkét kapott gól apropóján a magyar edzői karakterek esetében eleve nem arról esik szó, milyen a szakember(ek) taktikai, szakmai és pedagógiai felkészültsége, hanem arról, hogy ne járjon susogós melegítőben, és ne köpködje szét a szotyimagot a kispad előtt. ---- V
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik







