hangulat, mint amikor UEFA kupa-selejtezőben a liechtensteini Vaduz lőtt négy gólt a Megyeri úton; akkor éppen Bicskei Bertalan ellen kelt ki a tömeg. Ha Urbányi István nem lenne olyan kemény, határozott figura, mint amilyen, lehet, hogy a 80. perc környékén fogja magát, és besétál az öltözőbe. Akkor ugyanis a szurkolókat már csak ő érdekelte a meccsből.
A hazai közönség csalódottsága korántsem érthetetlen. Az újpesti fanatikusok becsapva érzik magukat, hiszen télen mindenki, aki csak a Megyeri út környékén járt, bajnokcsapatot ígért nekik, ám az utóbbi találkozókon a lila-fehér együttes szolidan teljesítő középcsapatra emlékeztet. Ebben felelőssége van játékosnak, hiszen az újpesti védelem ismét hatalmasakat hibázott, edzőnek, mert nem találja a megoldást, és tulajdonosnak, mert ez ugye az ő együttese.
A lefújás után már csak az volt a kérdés: marad-e a posztján Urbányi István vagy sem.
Többen már a mérkőzés előtt biztosra vették, hogy az újabb bukás a szakvezető állásába kerül. Ez nem is lett volna meglepő, hiszen Újpestről ennél már kisebb kudarcszéria után is repült edző. A szombati játék azonban, bármennyire is akart az Újpest, kevés volt ahhoz, hogy javítsanak valamit az összképen. Urbányi nem tudott csodát tenni az Újpesttel, amelyből hiányzott három meghatározó játékos – Ivan Dudics, Vermes Krisztián és Foxi Kethevoama –, s így csak elvétve tudott partnere lenni a taktikusan, stílusosan futballozó MTK-nak.
Urbányi István azonban szombat este még az Újpest vezetőedzője maradt.
Talán azért, mert az újpesti tulajdonosok már korábban is dilemmában voltak: ha elküldik , kit ültetnek majd a helyére? Nemcsak jó csapatot, jó edzőt sem könnyű szerezni.
Szombaton Urbányi sorsáról a vezetők még nem döntöttek, a szurkolók viszont, nem szeretnék őt többé a kispadon látni.
A fanatikusok már határoztak.
Kérdés, mennyire fontos az ő szavuk...