Musztafára várva

Ami a ZTE-nek az ezredik volt, Imad Zatarának az első. Az 1984. október 1-jén Stockholmban született játékos február 23-án játszott először az NB Iben, unokáinak bizonyára feleleveníti majd, hogy 3–0-ra megverték a Paksot. Ennél nagyobb élményt csak a következő mérkőzés jelentett számára: két góllal járult hozzá az Újpest elleni 4–1-es diadalhoz.

„Csodálatos meccs volt” – értékelt percekkel a lefújást követően a jobb oldalon fel és alá száguldozó középpályás, majd azzal bővítette ki mondandóját, hogy eddigi pályafutása során talán most teljesített a legjobban.

Első válogatott meccsén gólt lőtt Irak ellen

Miközben azt kívánjuk neki, hogy ne a lila-fehérek elleni – kétségkívül – remek produkciója legyen karrierje csúcsa, nézzük, honnan indult és hogyan lett Zatara a Zetéé.

Arról, ugyebár, már esett szó, hogy hol és mikor jött világra, arról ellenben még nem, hogy az első egyesülete az FC Orhoy volt. Aki arra gondol, hogy ez nem egy tipikus palesztin csapatnév, nem jár messze az igazságtól.

„Édesapám és édesanyám palesztin, de miután az 1970-es években Svédországba költöztek, én már ott születtem” – ismerteti a család történetét a 23 éves játékos. A stockholmi kórház szülészetén amúgy gyakorta megfordultak Zataráék: Imad két fivére és négy nővére is ott látta meg a napvilágot. Ami a gyerekkorban végzett testmozgást illeti, történetünk főszereplőjéről hamar kiderült, hogy nem született svéd: 11 múlt, amikor a biatlonra vagy a jégkorongra fittyet hányva az FC Orhoynál jelentkezett játékra. Nem bizonyult rossz választásnak: ha az AIK Stockholm vagy az IFK Göteborg szakembereinek nem is szúrt szemet a tehetsége, az Essinge IK International FC szakmai stábja látott benne annyi fantáziát, hogy 2001-ben profi szerződést kössön vele. A harmadosztályú egyletben hol játszott, hol nem, és a helyzet akkor sem változott, amikor az Essinge egyesült a Vasalund IF-fel: a 2003 óta Vasalund Essinge IF néven futó gárdában összesen 28-szor kapott lehetőséget. Feltehetőleg nálunk is jobban bántja, hogy nem egy szezonban, hanem háromban; nem is csodálkozunk, hogy 2006 végén elfogadta az IF Brommapojkarna ajánlatát. Na, igen, ha valakit egy első osztályú gárda hív, azt nem illik kikosarazni – főleg ha az illető a harmadik vonalban tengődik.

Megjegyzendő, Imad Zatara személyében válogatott labdarúgóval bővült az IFB kerete: 2004. március 28-án öltötte magára először Palesztina dresszét, bemutatkozását góllal tette emlékezetessé. Más kérdés, hogy nem szaladt ki örömében a világból, hiszen amikor a kapuba talált, Irak már 3–0-ra vezetett – és végül 4–1-re nyert.

„Tény, a boldogságom kisebb volt, mint a bánatom, de mivel tudtam, hogy a szeretteim büszkék rám, nagyon nem búslakodtam – talál pozitívumot abban a meccsben a támadóként is bevethető fedezet. – Tudni érdemes, Palesztina együttese nem tartozik az elitbe, ha egyegy döntetlent elér, azzal már kivívja az ország elismerését. Ez persze nem zavart akkor, amikor a szövetség vezetői Stockholmban utolértek, abban a percben, hogy feltették a kérdést, lennék-e a válogatott, azonnal rávágtam: igen! A bátyám nem focizik, az öcsém viszont igen, időnként arról ábrándozunk, hogy egyszer együtt küzdünk majd Palesztináért. Sajnos a helyzet nem túl biztató, Musztafa komoly sérüléssel bajlódik, még az sem kizárt, hogy húszesztendősen fel kell hagynia a labdarúgással. Remélem, folytathatja, mert kifejezetten ügyes. Talán még nálam is ügyesebb…”

Dekázik, becsúszik, cselez az interneten

A középső Zatara fiú legutóbb (hatodszorra) 2007. október 8-án szerepelt hazája együttesében, ám a Szingapúr elleni világbajnoki selejtezőn – odahaza – elszenvedett 4–0-s vereségről nem szívesen mesél. Miként arról sem, hogy ma azért nem tekinthető hétszeres válogatottnak, mert a visszavágóra nem sikerült vízumot szerezni…

A Brommapojkarnára viszszatérve: a csapatot ott sem rá építették, a huszanhat mérkőzésből négyen kapott lehetőséget. Az élvonalbeli újonc 2007. április 6-án debütált az Allsvenskanban, a fedezet pedig május 6-án, habár a Trelleborg otthonában elért 3–3-ból nemigen vette ki a részét: mindössze három percet töltött a gyepen. Nem kezdőként, persze. Június ellenben az ő hónapja volt: a „Bromma” három meccset játszott, Zatara mindegyiken szóhoz jutott, kétszer az első perctől fogva. Üröm az örömben, hogy mindháromszor vesztes csapat tagja volt. Nyilván nem ezért, de többet nem játszott az IFB-ben, ha valakinek, hát neki kevés köze volt az év végi kieséshez…

Ebből az időből származik az az ötperces film, amely a világhálón megtekinthető. „Remember the name” – olvasható a cím mindjárt az elején, és bár afelől vannak kétségeink, hogy évtizedek múltán is úgy ugrik majd be a neve a szurkolóknak, mint Puskás Ferencé vagy Diego Maradonáé, a látottak alapján leszögezhetjük: ügyesen bánik a labdával. Váltott lábbal dekázik, a nyakán megállítja a lasztit, talppal húzogatja jobbra-balra, előrehátra, becsúszva szerel, biciklicselekkel rukkol elő, csúnyán felrúgják – szóval tényleg úgy néz ki, mint egy futballista. Az utolsó kocka az, hogy aláírásra vadászó gyerekek veszik körül – ez a jelenet speciel Zalaegerszegről is ismerős.

„Lehet, hogy az egerszegiek látták a felvételt, de igyekeztem személyesen is meggyőzni őket –magyarázza Zatara, hogyan kötelezte el magát három és fél évre a ZTE-hez. – Egy felkészülési mérkőzésen és két edzésen vettem részt, mielőtt Szlavko Petrovics jelezte volna, hogy elvisz a törökországi edzőtáborba. Szerencsére ott is jól ment, így a hazatérést követően a vezetőség szólt, hogy írjuk alá a szerződést. Nem kellettkétszer mondani… Ennél nagyobb megtiszteltetés csupán akkor ért volna, ha a Barcelona hív, de ez még odébb van…”

A társaság jó, de a család még hiányzik

A svédül, arabul és angolul beszélő középpályás magyarul is tanul: a „szia”, például, már nem okoz gondot neki. Állítja, tud egy másik szót is, ám hiába ismételte el háromszor is, nem értettük… Azt ellenben igen, hogy hol lakik: „Zalageszeg”. Azt már angolul teszi hozzá, hogy úgy érzi, társai befogadták: „Eddig minden rendben, minden segítséget megkapok, egyedül a családom hiányzik. Talán nem sokáig: ígéretem van rá, hogy ha teljesen beilleszkedtem, meglátogatnak a rokonok. No persze nem egyszerre…”