Azt mondják, megszokták
„Nincs ebben semmi különös, az utóbbi években hozzászokhattunk” – hangzott Ramón Calderón klubelnök elsőre meghökkentő kommentárja a Real Madrid idő előtti BL-búcsúját illetően. S valóban: miközben Madridon kívül sokan kajánkodnak a BEK/BL-történet legsikeresebb csapatának ismételten korai kiesésén („KO Blanco” – helyezte például érzékeny szövegkörnyezetbe a Real becenevét a barcelonai El Mundo Deportivo), a fővárosban majdhogynem belenyugvással vették tudomásul a történteket.
Két futballközhely feltétlenül megerősítést nyert a Roma 2–1-es győzelmével végződő találkozón. Az egyik, hogy egy két mérkőzésből álló párharcban szinte kiegyenlítődnek az esélyek; a másik, hogy „ezen a szinten már nincs könnyű ellenfél”. Bernd Schuster, a Real edzője némi nehezteléssel emlegette, hogy előzetesen sokan „nem elég komoly” ellenfélnek nevezték a Romát, erre fel neki lett igaza: ő a túlsó térfélen szervezett, rutinos és gyors csapatot látott, amely a kispadon olyan embereket rejtegetett, mint például Mirko Vucsinics, akinek hajrábeli beállása valósággal forradalmasította az olaszok csatárjátékát. Tegyük hozzá, nem csak Schustert nyűgözte le a bordó-sárgák játéka; Luciano Spalletti, a Roma szakvezetője nagy örömében tökéletesnek nevezte tanítványai szerda esti produkcióját.
Bár a füttykoncert és az edzőveszejtő zsebkendő-lobogtatás elmaradt, a madridi szaksajtó azért nem hagyta szó nélkül a Santiago Bernabéu Stadionban látottakat. A sérült Ruud van Nistelrooy pótlása finoman fogalmazva nem sikerült; Raúlról ismét kiderült, hogy nem vérbeli középcsatár, ami még nem lett volna baj – vélik az elemzők –, ha a Madrid értékelhető szélsőjátékkal rukkol ki. De nem így történt. Pedig védelme törékenységét, ami az eltiltott Sergio Ramos távollétében – és különösen Pepe kiállítása után – szembetűnő volt (két fejes gól!), általában a pálya másik végén szokta ellensúlyozni a csapat. Schuster szerint emberei mindent megtettek, a hajrábeli kiállításig uralták a játékot, csak éppen nem volt szerencséjük a befejezésekkel. Ami a labdabirtoklást és a szögletarányt illeti, akár igaza is lehet, ám ha a kapura lövéseket nézzük, már korántsem (10–15, oda).
A kiesés és a közeljövő viszonyával kapcsolatban idézzük ismét Calderón elnököt: „Tagadhatatlan, a vereség kudarc, és sok millió szurkolónak volt rossz estéje miattunk, de ők is tudják, a sportban előfordul az ilyesmi. Hivatkozhatnánk eltiltásokra, sérülésekre és a balszerencsére, de nem lenne méltó hozzánk. Egyszerűen rosszabbul játszottunk, mint az ellenfelünk, ezért kaptunk ki. Azonban még messze nem ért véget az idény, ott a bajnokság. Arra kell törekednünk, hogy ott feledtessük a szerda este történteket.”
Az elnök és a madridiak pillanatnyi magas kudarctűrő képességének magyarázata öt pontban foglalható össze. Természetesen abban az ötben, amellyel a Real vezeti a bajnoki tabellát az ősi rivális Barcelona előtt… Ha a madridiak kezéből esetleg mégis kicsúszik a bajnoki arany, bizonyosan e kiesés is más megvilágításba kerül. Gondoljunk csak bele: nem egészen egy esztendeje Fabio Capellónak a bajnoki cím elhódítása sem volt elegendő az edzői székben maradáshoz!
