Immár két hete kaphatók jegyek a június 4-i, Argentína elleni barátságos válogatott mérkőzésre, de olybá tűnik, kár volt a papírért és a nyomdafestékért – a belépőkért kiadott temérdek pénzről már nem is beszélve.
Az argentinok ugyanis nem jönnek.
Pontosabban fogalmazva: nem Budapestre jönnek. Az Alfio Basile szövetségi kapitány vezette sztárgárda útra kel a nyáron, hogy meccseljen egyet (kettőt) az Ecuador és Brazília ellen esedékes világbajnoki selejtezői előtt, ám Magyarország helyett az Egyesült Államok felé veszi az irányt. Az Argentin Labdarúgó-szövetség (AFA) hivatalos internetes oldala szerint a világranglista első helyezettje a fenti időpontban San Diego városában Mexikóval csap össze, majd négy nappal később New Yorkban az Egyesült Államok legjobbjaival mérkőzik meg.
Vagyis minden úgy történik, ahogy lapunk argentin menedzserektől származó információkra alapozva elsőként megírta.
Minden törvényt meghazudtolna, ha az argentin válogatott legjobbjai egyszerre két helyen is tiszteletüket tennék: Amerikában, illetve Budapesten. Ezt a lehetőséget kizárhatjuk – ahogyan az argentinok is teszik. Mégsem kristálytiszta a helyzet, hiszen a Magyar Labdarúgószövetség február 12-én sajtótájékoztatón jelentette be, hogy az argentinok nyár eleji vendégszerepléséről immár aláírt papír is van, a felek mindenben megegyeztek. Ezt a papírt azonban a bennfenteseken kívül senki sem látta, bár a meccs megrendezésének valószínűségét erősítette, hogy a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) naptárában a június 4-i rubrikába Magyarország–Argentína mérkőzés került (sőt még szerda délután is ott szerepelt).
„Szerződésünk van egy céggel, amely a mérkőzést szervezi – mondta Szabó László, az MLSZ kabinetfőnöke. – Mi is pusztán partnerként szerepelünk ebben a projektben. Természetesen hallottam az argentin kapitány sajtótájékoztatójáról, amelyen arról beszélt, hogy Mexikóval és az Egyesült Államokkal játszanak. Az MLSZ-nek azonban hivatalos visszaigazolása van az argentin szövetségtől az elnök kézjegyével ellátva, amelyen fehéren-feketén az áll: velünk mérkőznek meg június negyedikén. Ennél többet viszont én sem tudok.”
Pedig nem ártana tisztán látni – kezdve, mondjuk, az emlí-
