Csúnyán túlkiabálta az Alba Volán-tábor az Újpest-drukkereket a kezdés előtt. Pedig kevesebben voltak, noha a lilák szomszédban folyó focimeccse sem ért még véget. A volánosok várt felmentő serege sem érkezett meg ugyanis időben, merthogy a fő fehérvári busz ekkortájt még valahol Budapest belsejében araszolt a délutáni csúcsforgalomban.
Ilyesmi a két kapu előtt is volt, az első harmad előny-hátrány gyakorlása alatt Kamil Gonda és Hetényi Zoltán is mozoghatott eleget. A lilák játéka egyébként biztató volt: nem nagyon várta az ember, hogy kissé még jobb is legyen kezdetekben, mint a címvédőé. Más kérdés, hogy ez leginkább a létszámhátrányos védekezésben mutatkozott meg, ráadásul ezzel együtt a múlt pénteki rangadóból kiindulva feltételezhető volt, be kellene találni minél előbb, mert az EBEL-ben edződött ellen kevésbé fárad…
Ez hatni is kezdett egy periódussal később, de Sam Ftorek hiába akasztott be egy bombát a jobb felsőbe fórból, s a Volán hiába veselkedett neki úgy a következő néhány támadásnak, hogy menten jön a második, Jan Zlocha egyszer csak meglógott az eltolódó fehér mezes védelem szélén, s szépen kilőtte a hosszú alsót. Mi tagadás, picit romlott a két kapus megítélése: bár Gonda mentségére legyen mondva, nem sok mindent láthatott a kapott gól előtt, Hetényi látszólag fejben maradt le az egyenlítésről.
A folytatás azonban sajnos inkább marad emlékezetes arról, hogy Stanislav Skorvanek és Tokaji Viktor is csak segítséggel tudott felkelni, majd lecsoszogni a jégről, mintsem fantasztikus alakításokról: a Volán nem volt formában, az erejével elkészülő Újpest viszont nem sokat hasznot tudott húzni ebből. Így aztán a vége igazi gyürkőzés lett: a fehér mezesek kapartak a győzelemért, a lilák bekkeltek, ahogy bírtak. Két kimenetel maradt tehát: vagy jönnek a büntetők, vagy előtte betalálnak a Fehérvári Ördögök. Nos, utóbbi valósult meg: az egész meccsen csak küzdő Ocskay Gábor távolról eresztett meg egy löketet, amely a hálóban kötött ki, s rögvest megindult a nép hazafelé…
