A futball szolgálója

Nem érezte jól magát Salzburgban?Nem érezte jól magát Salzburgban?

Dehogynem – felelte Giovanni Trapattoni. – Kicsi, de szép a város, az emberek, a szurkolók pedig nyugodtak. A csapat szépen és jól játszik, így az életem is nyugodt. De időnként váltani kell, válogatottat irányítani pedig mindig nagy kihívás.

Gondolom, előtte azért még egy arannyal bővítené a gyűjteményét.

Természetesen. Csak most nincs olyan szerencsénk, mint az előző szezonban volt. Sok a sérültünk, például Milan Dudics, Jorge Vargas vagy Bodnár László. Az őszi szezonban ötször is tizenegyesből kapott góllal vesztettünk, de nem állunk rosszul. Van még időnk, jó a csapat mentalitása, a motivációval sincs gond. Kötelező bajnokságot nyernünk!

Mennyire nehéz egy soknemzetiségű csapatnál megteremteni az összhangot?

Ez ma már nem gond. A globalizáció egész Európára hat, sok játékos érkezik más országból. Nekünk horvát, szerb, cseh, magyar, német, svájci, argentin, chilei, ugandai, kameruni és japán játékosunk is van. Más kultúrából jöttek, más a mentalitásuk, őket kell összekovácsolnom. A futball filozófiája az egész világon ugyanaz, de az egység megteremtése nem megy máról holnapra. Ha jön egy játékos Afrikából vagy Dél-Amerikából, időre van szüksége a beilleszkedéshez.

Nincsenek nyelvi problémái?

Angolul kicsit beszélem a futballszaknyelvet, a némettel és a franciával könnyebben boldogulok, a dél-amerikaiakkal meg spanyolul és portugálul értetem meg magam. Az viszont meglepő, hogy 2008-ban a nemzetközi porondon megforduló játékosok kevés játékszituációt ismernek a pályán. Nem is értem, miként lehet, hogy nem értik ezt vagy azt a figurát. Tudom, különböző futballkultúrák léteznek, de a labdarúgásban – beszélhetünk Olaszországról, a Bayern Münchenről, Angliáról vagy a világ bármely szegletéről – óriási különbség nincsen. Sokszor kérdezem magamtól, illetve a játékosaimtól: miért nem értik az egyes szituációkat, holott azok egyértelműek. Ez nem nyelvi kérdés. Ezek szokások, amelyeket meg kell tanulni. Több mérkőzést ilyen problémák miatt veszítettünk el.

Hogyan viszonyul a játékosokhoz?

Egy edzőnek nem hátra, hanem előre kell tekintenie. Nem köszöngethetem állandóan a fiúknak az előző sikert, mindig a következőre kell koncentrálnunk. De meg kell becsülni, akik megküzdöttek érte. A hitvallásom: szív, szimpátia és ész. A fiúkra úgy tekintek, mint a gyerekeimre, nem tehetek különbséget köztük.

Bodnár László is az ön „gyereke”? Ha felépül sérüléséből, újból helye lesz a pályán?

Visszavárom! Az előző szezonban biztos pont volt, de most még nem teljesen egészséges, pedig már azt gondoltuk, hogy egy-két héten belül viszszatérhet. Mondtam neki: László, inkább várjunk egy hónapot, hogy teljesen egészséges légy, nem szabad kockáztatni a további karrieredet.

Egy évig együtt dolgozott Lothar Matthäusszal, ám a magyar válogatott korábbi szövetségi kapitánya a nyáron váratlanul távozott Salzburgból. Problémáik voltak?

Nem tudok róla. Amikor Salzburgba szerződtem, Mateschitz úr azt kérdezte, ki legyen a segítőm. Én azt feleltem, mindegy, csak jó legyen. Erre ő felvetette, hogy mit szólnék Matthäushoz. Azt feleltem: Lotharhoz? Szuper lenne, jól ismerjük egymást. Felépítettünk egy nagyon jó csapatot, a játékosok közül sokan ismerték őt. Aztán együtt bajnokok lettünk. Nem az én sikerem volt, hanem a miénk. A nyáron, a szabadságom alatt aztán Lothar konfliktusba keveredett az újonnan érkező Szasa Iliccsel. Hogy mi történt, nem tudom, az újságok mindenfélét írtak, a vezérkar pedig úgy döntött, Lotharnak mennie kell.

A Salzburg újabb aranya nem lenne meglepetés Ausztriában, az viszont igen, ha a válogatott Horvátország, Lengyelország és Németország mellől bejutna az Európa-bajnokság negyeddöntőjébe. Osztja a borúlátók nézeteit?

Visszakérdezek: négy éve ki gondolta volna, hogy Görögország lesz az Európa-bajnok? Azt gondolom, Ausztriát viszi majd a lelkesedése, de hogy ez kompenzálja-e a tudásbeli különbséget, nem tudom.

Hallott-e róla, hogy Magyarországon Várhidi Péter szövetségi kapitány jelentősen megfiatalította a válogatottat, és szinte csak külföldön játszó tehetségekre számít? Így aztán a válogatott eredményei nem tükrözik hűen a hazai bajnokság színvonalát. Világszerte ez a tendencia?

A futball kultúrája hanyatlik. Kevés a pénz, kevés a lehetőség. Veszendőben az a focistílus, amilyen a magyar volt egykoron, amely az én időmben a legjobb volt Európában.

Eltűntek a futballiskolák, a jobb játékosok elmennek Olaszországba, Németországba, szétszélednek a világban. A válogatottban talán kevésbé motiváltak. Hiányoznak a feltörekvő fiatalok, az utánpótlás. Ausztriában ugyanez a probléma. Az én időmben a magyarok voltak a legjobbak, a svájciak, a hollandok, a dánok, a svédek sehol sem tartottak. Ma ők sokkal előrébb járnak, Ausztria és Magyarország pedig mögöttük kullog. Úgy gondolom, képzéssel javítani lehet a helyzeten. Az előttünk járóknál nincs gond a mentalitással, nem hiányzik a zsenialitás, a kreativitás. Ezen kellene változtatni az élvonalba kerüléshez.

Az ön vitalitása fantasztikus, de mégiscsak jövőre hetvenéves lesz. Meddig szeretne edzőként dolgozni?

Amíg a fiatal játékosok jól megértenek, addig a dolog működik. Amíg csak tudom, tanítom a fiatalokat, és akkor elmondhatom, hogy szép életem volt.

A szerző a Duna Tv szerkesztő-riportere