Újabb harc az ukránok ellen

Pat Cortina máris meccslázban ég; Fekete Dániel csomagjai elkeveredtek; a sajtósok készülhetnek a bozótharcra, és első edzésén is túl van már a magyar válogatott a tilburgi négyes torna előtt, amelyen a Pannon-kupán legyőzött Ukrajna lesz az első ellenfele.

„Csak én jövök egyedül?” – nézett maga mögé meglepetten Leleszi Zoltán, a válogatott csapatvezetője csütörtök reggel fél kilenc körül, midőn senki sem tartotta vele a lépést, amint belépett Ferihegy 1 várótermébe. Aztán persze bevonult a csapat is, de kisebb figyelmet kapva, mint azt egy sereg széles vállú, marcona kinézetű ember megjelenése esetében várnánk. Azért volt, aki érdeklődött: egy hazafelé induló holland hölgy éppen Pat Cortina szövetségi kapitány mögé sorakozott fel a check-in pult előtt, s ha már oda vetette a sors, szóba elegyedett a kanadai-olasz mesterrel. Mi több, Cortina tudásvágyát kielégítendő még egy rögtönzött hollandnyelv-lecke is elhangzott, amit azzal viszonzott a küldöttség, hogy részletezte, miért Hollandia az úti cél. Ugyanezt megtehette volna saját nevében Dzsudzsák Balázs és Juhász Roland is a beszállás előtt, egyrészt mert az említett hölgy újra feltűnt, másrészt pedig, mert a két labdarúgó a válogatott Szlovákia elleni barátságos meccséről tartott vissza állandó munkahelyére, Eindhovenbe, illetve Brüsszelbe. Dzsudzsák értékelendő őszinteséggel mondta, hogy hullafáradt – véleményéhez Juhász is csatlakozott, hozzátéve, hogy a bombaformában lévő társsal ellentétben neki nincs szabadnapja, ráadásul még tovább is utazik.

Akárcsak a jégkorong-válogatott – nem is akárhogyan. Merthogy a legelső táblán, amely mellett a csapatbusz elhaladt, a „Crematorium” felirat volt olvasható, nem egy epés megjegyzést váltva ki az utasokból.

A jel tényleg baljós volt. A szállodába érve ugyanis a külön közlekedő légiós, Fekete Dániel azzal fogadta az érkezőket, hogy csomagjai eltűntek valahol Trondheim és Tilburg között, benne mindennel, amire egy embernek szüksége lehet. Ezért a délutáni tréning idején szegény melegítőben téblábolt az öltözőfolyosón, miközben a többiek a jégen edzettek.

„Most mit csináljak? Tényleg nem tudok magammal mit kezdeni. Ez már negyedszer fordul elő velem. A kapitány is kire haragudjon, ha nem rám?!” – mondta letörten Fekete. Joggal, mert a hangulat amúgy is változott az utazás során, bizonyíték erre a most következő két rövid történet, amelyet úgy másfél óra választotta el egymástól. Az Eindhoven és Tilburg közötti röpke buszozás közben a mester az autópálya mentén is sorakozó focipályák láttán még vigyorogva jegyezte meg: „Nehéz kitalálni, melyik a legnépszerűbb sport itt, ugye?” Aztán amikor Leleszi csapatvezető az elveszett csomagok kutatása miatt három és fél perc késéssel érkezett meg az edzés előtti induláshoz, csak egy négybetűs angol szót sistergett maga elé. A csarnokba lépés előtt meg röpke beszédet intézett a társasághoz, az előző nap langyos gyakorlása után azzal a zárszóval, hogy emlékezzenek rá, miért is jöttek.

A tréning maga nem hozott semmi különöset, a fiúk kezdtek hozzászokni az öt curlingsávra méretezett, ezért a szokásosnál szélesebb játéktérhez, Cortina meg morcosan utasítgatott, tartva magát korábbi jóslatához, hogy az első rivális, Ukrajna dacosan készül a Pannon-kupán elszenvedett vereség miatt, úgyhogy mi sem adhatjuk alább.

Remélhetőleg nem is fogjuk.