A holland második sor is elsőrangú

A De Telegraaf olvasóinak 72 százaléka szerint Hollandia még nem Eb-favorit. Ennél pesszimistább mondatot sehol sem lehetett olvasni-hallani az 1988-as kontinensbajnok hazájában. A biztosan, de visszafogott játékkal kiharcolt Eb-kvalifikáció után senki sem tudta pontosan megbecsülni az oranje játékerejét, mert az tény volt, hogy kiváló futballisták alkotják keretét, csapatként viszont ritkán funkcionált a tizenegy ember. A Fehéroroszországtól elszenvedett 2–1-es vagy a Romániával szembeni 1–0-s vereségre, de még inkább a produkcióra nehéz volt magyarázatot találni, erre a gárda az Eb-év első fellépésén 3–0-s spliti sikerrel rukkolt ki. A félreértések elkerülése végett: a szintén Eb-résztvevő (a csoportban Oroszországot és Angliát is megelőző), hazai pályán kétgólosnál nagyobb különbséggel története során sohasem vesztő Horvátország otthonában.

„Ilyen a futball. Luxemburg ellen is jól játszottunk, sok helyzetünk volt, de csak egy gólt rúgtunk – mondta Marco van Basten szövetségi kapitány. – Most is jól játszottunk, de sokkal kevesebb lehetőségünk adódott. Csak ezúttal három gólt szereztünk. Kevés csapat csinálta volna utánunk. Jelentősen megnőtt az önbizalmunk.”

Ez különösen annak fényében lehet igaz, hogy a hollandok a tulajdonképpeni első számú támadósoruk, a sérüléssel vagy betegséggel küszkíödő Arjen Robben, Ruud van Nistelrooy, Robin van Persie hármas nélkül álltak fel a Poljudban. Helyettük Klaas-Jan Huntelaar és a csereként beszálló Jan Vennegoor of Hesselink (no meg a Feyenoord elleni klasszikus után szerdán is betaláló Johnny Heitinga) szállította a gólokat, és csak Ryan Babel maradt észrevétlen. Dirk Kuyt és Danny Koevermans meg szóhoz sem jutott. Miközben mi, magyarok a csatárínség miatt kesergünk (ahogyan lapunk 2–3. oldalán olvasható), a hollandoknál ebből a nyolcasból legalább egy, de inkább több támadó csak néző lesz a kontinensbajnokságon. Várhidi Péternél meg kirobbanthatatlanok lennének a kezdőcsapatból.

A válogatottbeli mutatók alapján egyértelműnek tűnik, hogy Van Nistelrooy köré épül majd a holland válogatott első sora. RVN 59 mérkőzésen 30 gólt szerzett, békét kötött a vb-n őt látványosan mellőző Van Bastennel, a Real Madridban termeli a gólokat – ennél jobb ajánlólevél meg aligha kell a narancsmezes sereg élére. Eredményesség tekintetében a kiszolgálószemélyzete következik, alighanem Robben (31/8) és Van Persie (23/7) lesz majd a két szélső, és ilyenkor lehet eltöprengeni azon, hogy a legutóbbi öt bajnoki szezonjában legalább 16 gólig jutó Huntelaarnak miért csak a kispad jut. A center az elmúlt szezonokban sorrendben 26, 17, 33 és 21 gólt szerzett, és most is 21-nél jár, de ez kevés. Balszerencséjére ugyanis Van Nistelrooy a vetélytársa, aki ha egészséges volt, a 2001–02-es évad óta egyszer sem adta 20 bajnoki gólnál alább. Csak a sérülésekben bővelkedő 2004–05-ös szezon lóg ki a sorból, akkor a Manchester Unitedet 18 mérkőzésen nyolc góllal segítette, előtte 23, 25 és 20, utána pedig 21 és 25 gól volt a termése, és a most fél idény alatt összehozott 12 góljára is simán lehet építkezni. Főleg ha Wesley Sneijder úgy osztja neki a passzokat a Realban is, mint szerdán Huntelaaréknak Splitben.