Továbbra is hiába sír Európa

Már meg sem lepődik az em ber, ha a páros évek januárjában – sőt már a páratlan évek novemberében, decemberében – folyamatos panaszkodást hall az európai elitklubok edzőitől, vezetőitől. Így történt, történik ez most is. A nagy siránkozás oka a kétévente megrendezett afrikai kontinenstorna, amelyet a fekete földrészen mindenki türelmetlenül vár, Európában viszont sokan legszívesebben a föld színéről is eltörölnék.

Ez a helyzet a játékospiac egyre szélesebb körű felszabadításának köszönhető, no meg persze annak, hogy Afrika tele van tehetséges fiatal játékosokkal, akik a legtöbb esetben az anyaországból bagóért megszerezhetők, és az öreg kontinensen forrják ki magukat. Így az elmúlt évtizedben az innen származó ifjoncok el is özönlötték az európai klubokat, kétévente egyszer viszont „visszaözönlenek”, hogy hazájuk címeres mezében vitézkedjenek az Afrikai Nemzetek Kupájáért (ANK). Az egyesületeknek pedig – a FIFA szabályához alkalmazkodva – ilyenkor négy-öt hétre le kell mondaniuk az érintett labdarúgók szolgálatairól, és ez azért, lássuk be, tényleg nagy veszteség, különösen az erőltetett menetrendű országokban.

2006 után az idén is kétszáz fölött van az Európából ideiglenesen délre költöző zsoldosok száma, és a sors (vagy a földrajz és a történelem?) fintora, hogy az év eleji exodus éppen a francia és az angol csapatokat érinti a legérzékenyebben, amelyeknél javában tart a bajnokság. Mint mellékelt összeállításunk is mutatja, Franciaországban kesereghetnek a legtöbbet, ahol az 58 érintett labdarúgó közül 43an az élvonalban futballoznak.

A Nice – rekorderként – öt játékosát volt kénytelen elengedni, és a Ligue 1-ben mindössze három olyan csapat van (Lorient, Monaco, PSG), amelynek jól megszokott mindennapjait nem bolygatta fel az afrikai torna.

Az elitcsapatok közül is sokat érint érzékenyen a téma, néhol a játékosok elengedésének önmagában jelentős a költségvonzata, gondoljunk csak a Chelsea-re, amely Didier Drogba és Salomon Kalou öthetes afrikai „kalandja” miatt igazolta át 15 millió fontért Nicolas Anelkát. És akkor a játékosok visszatérés utáni fáradtságáról, valamint az esetleges sérülések miatt keletkező kárról nem is beszéltünk, amelyet senki sem térít meg a kluboknak, hiszen az UEFA és a FIFA G14-gyel kötött kompenzációs megállapodása az Afrika-kupát nem érinti.

De hagyjuk is a csudába ezt a témát, és nézzük inkább sportszakmai szemmel a vasárnap kezdődő tornát. Ki nyerhet? Több válogatott jó eséllyel pályázik a trófeára, közülük talán az előző évben a kontinens legjobbjának megválasztott Didier Drogba nevével fémjelzett elefántcsontparti együttesnek van a legnagyobb sansza. De hogyan is lehetne leírni a Michael Essient felvonultató házigazdát, a