Főszerepet kapnak a külföldi játékosok

Aki mostanában kijár a férfibajnokság mérkőzéseire – amint azt a mellékelt táblázat mutatja, nincsenek kevesen – általában jól szórakozik. Mert ebben a mezőnyben bárki megverhet bárkit, főleg hazai pályán. S amikor egy-két ponton múlik élet és halál, azaz győzelem és vereség kérdése, akkor a szurkoló nem azon morfondírozik, hogy milyen a színvonal. Mert az izgalom, az adrenalinszint emelkedése sok mindenért kárpótol.

Ebben a szezonban már „csupán” négy légiós szerepelhet a csapatokban, egy magyar játékosnak mindig a pályán kell lennie. Mivel jó magyar

kosarasból kevés van, s a legjobbak közülük sem a magyar bajnokságban pattogtatják a labdát, ezért a főszerep a légiósokra hárul. Ők teszik látványossá, s egyben izgalmassá a bajnokságot. Az állítás alól némiképpen kivétel a tabellán második PVSK-Expo Center Pécs együttese, amelyben már két évvel ezelőtt is a magyar játékosokra alapoztak, ám a sorsdöntő pillanatokban a feketefehérek bizton számíthatnak a szerb Dragan Alekszicsre, a horvát Bojan Lapovra és az amerikai Nick Williamsre. Előbbi kettő kipróbált harcos, az amerikai hátvéd esete pedig arra világít rá leginkább, hogy nagyon oda kell figyelni a külföldiek kiválasztására, mert ha „spíler” érkezik a csapathoz, akkor az egész szezonban fut a szekér. A 25 éves Williamst a civil életből hozta vissza a pályára a szakmai igazgató, Sztojan Ivkovics. Nyerő húzás volt.

Miként a szombathelyi légiósok kiválasztása is. Fél távnál nem véletlen a Falco elsősége. Az örökifjú Kálmán László is sokadvirágzását éli a szenzációsan szereplő csapatban. Az is szembetűnő, hogy a pontlistán három szombathelyi is az első tízben van, s a 11. helyezett is falcós: az amerikai Jara Rubin Doyne. A Dombóvár bronzos helyezése is a parádésra sikerült légiósválasztással indokolható, s ugyancsak jól teljesítenek a soproni külföldiek.

Ahol rosszul választottak a külföldieket, ott a csereberélés rányomta bélyegét a csapat teljesítményére. Az Albacomp, az Atomerőmű és a Körmend kénytelen sorra cserélgetni a légiósokat, mindhárom csapat rosszabb helyen is áll a tabellán, mint amit előzetesen reméltek. A bajnok Szolnok is rossz lóra tett a lengyel Miroslaw Lopatkával – a centert el is küldték. Vissszajött a helyére a már bevált litván Donatas Sabaliauskas.

Az egyéni ranglistákon a két legfontosabb statisztikai adatsorban – a pontok és az értékindex alapján készítettben – két magyar található: Kálmán és Gulyás Róbert, őket mindenki ide is várta. A kaposvári Hendlein Roland nyolcadik helye az értékindexrangsorban a fiatal magasbedobó töretlen fejlődésének bizonyítéka.

A hölgyeknél egyetlen mérkőzésnek volt igazi tétje: az euroligás csapatok decemberi rangadóján a MiZo Pécs 2010 húsz ponttal verte meg a címvédő MKB-Euroleasing Sopront, s erre – főleg a különbség nagyságára – kevesen számítottak. A pécsiek egyébként a nézőszámok alapján készített statisztikában a férfimezőnyben is elit helyen állnának. Talán erre a legbüszkébbek a Mecsekalján. A ranglisták élmezőnyében viszonylag kevés pécsi és soproni játékos található, ez azonban csak első ránézésre tűnik ellentmondásosnak. E két csapat ugyanis annyira kiemelkedik a magyar mezőnyből, hogy a honi ellenfelekkel szemben a legjobbak többet pihenhetnek.

Az azonban mindenképpen értékelendő, hogy a ceglédiek 201 centis trinidadi légiósa, Tiffany Williams két kategóriában is az első, a pontlistán pedig a második. A válogatott nyári szereplésének tükrében viszont nem is meglepő, hogy az értékindex alapján készített rangsor első tíz helyezettje között mindössze három magyar található, a pontlistán pedig csupán egy.