Trónfosztás!
„Ha nyerünk, akkor tudatos volt” – jegyezte meg Gerendás György, az Eger mestere, amikor felvetettük neki, ő már profi abban, hogy szombaton gyengén játszó csapatát vasárnapra „felturbózza” – a példáért nem kell messzire menni, csak a Vasas elleni Magyar Kupa negyeddöntő visszavágójáig, amikor háromgólos hátrányból ment tovább a hevesi együttes. Most az FTC elleni visszafogott produkció után a címvédő Honvéd ellen kellett bizonyítani.
A szurkolók már előre dörzsölhették a tenyerüket, mivel a négy nagycsapat közül a két attraktívabb pólót játszó együttes került a fináléba. Remek meccsre volt tehát kilátás, ahogy a két klub őszi bajnokiján sem unatkoztak a nézők, ráadásul a Domino egy hete a Dubrovnik ellen is bizonyította, rendkívül látványos pólóra képes, az Eger pedig legutóbb a Vasas ellen remekelt.
Kiváló hangulatban kezdődött a döntő, ám a várt izgalmak helyett egri parádét hozott az öszszecsapás. Hiába a sok gyors játékos a Honvédnál, az első negyedben mindhárom gólt megúszásból kapta Kovács István csapata, amely támadásban tehetetlen volt a rivális kemény védekezésével szemben. Nem hiába készült az Eger a Domino centereire, Binder Szabolcs és Decker Ádám (néha szó szerint is) eltüntette a Molnár Tamás, Hárai Balázs, Bárány Attila triót. Gyönyörű gólokat lőttek az egriek, Hegedüs Gábor például parádésan fordult le Kovács Olivérről, mielőtt Gergely István hálójába helyezte volna a labdát (6–2). A gól után a kapust Bisztritsányi Dávid váltotta, a fiatal játékosnak volt ugyan több szép védése is, segíteni azonban ő sem tudott csapatán.
Az Eger végig uralta a találkozót, nem engedve ki az irányítást a kezéből, miközben a Honvéd egyre görcsösebben, de egyre kevesebb meggyőződéssel próbált faragni a különbségen, ám az első után a harmadik negyedet is 3–0-ra hozta az Eger, nem kellett nagy jóstehetség annak megállapításához, hogy eldőlt a kupadöntő (9–2). A hatalmas különbség kialakulásában még egy pólós játszott főszerepet: Szécsi Zoltán. A nyáron szerződtetett kapus fantasztikusan védett (nem véletlenül választották a mezőny legjobbjának), a dominósok nem tudtak túljárni az eszén, se egyenlő létszámban, se fórból, se megúszásból.
A negyedik negyed kezdetén már ünnepeltek az egri szurkolók, az utolsó alig három percre Gerendás György beküldte három fiatal játékosát (Decker Attila, Kovács Gábor, Sántavy Máté), a Honvéd még kozmetikázott egy kicsit az eredményen. A tényen ez azonban nem változtatott: az Eger 1972 után másodszor lett a kupagyőztese, és méltóképpen ünnepelte Gerendás segítője, Tóth Kálmán születésnapját!
