Jött, látott, megint győzött, majd – rá jellemzően – készségesen nyilatkozott az „összesítésben” 13. Európa-bajnoki címét szerző Cseh László.
Milyennek érezte a befutót?
Roppant szorosnak – felelte Cseh László. – Érdekes, végig azt gondoltam, hogy én nyerek, még akkor is, ha a célba érkezésemet nem éreztem igazán jónak. Utána láttam csak, hogy hat századdal győztem, ki tudja, ha visszanézem a felvételt, majd fogom a fejem, hogy úristen, milyen kevésen múlott...
A táv felénél fölényesen vezetett, aztán...
A harmadik ötven méter gyakran problémás szakasz, most sem úgy sikerült, ahogy azt szerettem volna. Sajnos vesztettem a sebességemből, erre legközelebb muszáj lesz figyelni.
Három nap alatt háromszor léphetett a dobogó felső fokára: melyik diadal kívánkozik az élre?
Hadd ne tegyek különbséget a győzelmeim között. Maradjunk annyiban, hogy egytől egyig fantasztikus sikerek voltak, az első kettő azért, mert világcsúccsal nyertem, a harmadik pedig azért, mert hatalmas csatában kerekedtem ellenfelem fölé. Amikor Debrecenbe érkeztem, ilyen teljesítményben reménykedtem, örülök, hogy maradéktalanul eleget tettem az elvárásoknak. De most hadd kérjek én valamit.
Ilyenkor bármit lehet...
Szeretném megköszönni az egyik edzőtársam segítségét. Kovács Norbertnek hívják az illetőt, és azt kell tudni róla, hogy nélküle nem szerepelnék úgy, ahogy. Amikor Norbinak nem kellene úsznia, akkor is mellettem van, hogy minél jobb produkcióra sarkalljon, nem túlzás, az arany egy része őt illeti meg.
