Érzi a hazai közönség szeretetét

Mit vár az Európa-bajnokságtól?Mit vár az Európa-bajnokságtól?

Az elmúlt hetek történései ellenére is azt mondhatom, jól sikerült a felkészülésem – mondta Kovács Ágnes. – Az országos bajnokságon elért eredményeim igen biztatóak, pedig ott úgy úsztam, hogy elég nagy volt bennem a feszültség. Éppen akkor jártam a pokol legmélyebb bugyrában... Egyáltalán nem örülök, hogy ilyen hónap van mögöttem, ennek ellenére mindent megteszek majd, hogy örömet szerezzek a hazai közönségnek.

Javít-e a közérzetén, hogy a nemzetközi szövetség felmentette a doppingvádak alól?

Természetesen nagyon örültem a FINA döntésének, végig bíztam benne, hogy bebizonyosodik az ártatlanságom, de... Az elmúlt egy hónapot már senki sem adhatja vissza. Nagyon megviselt az ügy, még akkor is, ha tudtam, hogy ártatlan vagyok. Sokat őrlödtem a velem történteken, ezért biztos vagyok benne, hogy Debrecenben az lesz a döntő, hogyan tudom magam mentálisan „összerakni”. Ezen múlik minden, mert fizikailag, úgy érzem, rendben vagyok.

Meg sem fordult a fejében, hogy kihagyja a kontinensviadalt?

Viccel? Amikor a Margitszigeten véget ért az Európa-bajnokság, néhány napig azon gondolkodtam, hogy befejezem az úszást. Azonban a közönség buzdítása, az emberek szeretete miatt ezt egyszerűen nem tehettem meg. Lehet, hogy most sokan felkapják a fejüket, de nem a pekingi olimpia miatt nem vonultam akkor vissza, hanem a debreceni Európa-bajnokság miatt. El sem tudom mondani, mit jelentett magyarként magyar közönség előtt úszni a Szigeten. Akkor belegondoltam abba, hogy másfél év múlva ezt újból átélhetem, és már nem volt kérdés, hogy folytatom-e. Eltelt a másfél év, és már alig várom, hogy elkezdődjenek a versenyek.

Ennyire sokat számít önnek, hogy itthon versenyezhet?

Voltam olimpiai bajnok, tudom, az milyen érzés. Semmivel sem jelent többet, mint amit a Margitszigeten kaptam a magyar közönségtől. És remélem, hogy cserébe én is adtam valamit. Számomra ajándék ez a kontinenstorna, boldog vagyok, hogy másfél év után ismét itthon úszhatok. A novemberi, debreceni országos bajnokságon is éreztem azt a végtelen szeretetet, amelyet tavaly Budapesten, pedig az országos bajnokság éppen életem egyik legnehezebb időszakában zajlott. Nagyon jólesett, hogy akkor is mellém álltak az emberek, a versenyzőtársak, a szövetség – ez adott erőt a folytatáshoz, és ez az, amit szeretnék viszonozni az Európa-bajnokságon.

Ötven és száz méter mellen indul; melyiken van nagyobb esélye?

A papírforma alapján száz méter mellen jobb vagyok, de az ötven méter annyira rövid, hogy jó rajttal bármi megtörténhet. A rövid pálya egyébként nem fekszik nekem túlzottan, e műfajban sohasem nyertem Európa-bajnokságot – ez persze nem jelenti azt, hogy esélytelenül állok a rajtkőre. A tavalyi Európa-bajnokság előtt azt mondtam, nekem kell egy érem a hazai közönség előtt, és lett belőle három bronz, ez pedig jórészt annak a kölcsönhatásnak köszönhető, amely a nézők és köztem létrejött. Ezúttal nincs akkora esélyem éremre, de a telt házas uszoda, a buzdítás, a szurkolás ki tudja, mit hoz majd ki belőlem.