Szerda, reggel tíz óra után néhány perccel. A magyar női kézilabda-válogatott már kint van a dijoni pályaudvaron, noha több mint fél óra van még az indulásig. Kíváncsiak vagyunk, többek között arra, hogy milyen tekintetek köszönnek vissza ránk, amikor belépünk a szerelvénybe, amelyet a magyar delegációnak foglaltak le.
Maradjunk annyiban: látszanak még a dél-koreaiak elleni mérkőzés nyomai…
„Összeszedjük magunkat” – mondja az éppen filmet néző Ferling Bernadett, akivel szemben Balogh Beatrix üldögél szomorúan. Gratulálunk neki, hisz mégiscsak ünnepel, picit elmosolyodik, de nyilvánvaló: ennél szebb 33. születésnapot is el tudott volna képzelni.
„Volt, aki magába roskadt, és akadtak olyanok, akik igyekeztek gyorsan túltenni magukat a keddi rémálmon” – mondja immár Párizs felé haladva Hornyák Ágnes, aki habitusából fakadóan utóbbi csoport képviselője. Igaz, neki nem volt közvetlenül köze a meccshez, hiszen Vérten Orsolya mellett ő volt a másik kimaradó. Vérten is filmet néz, s megkínál minket édességgel, rágógumival.
Szűcs Gabriella, a keddi mérkőzés második félidejében nyolc gólt dobó, s ezáltal a magyar együttest a súlyos vereségtől megmentő debreceni átlövő zenét hallgat, néha behunyja szemét. Reméljük, nem a meccs képei peregnek „odabent”. Vagy legfeljebb az a nyolc gól, amit ő dobott.
Pálinger Katalin és Görbicz Anita egymásnak dőlve alszanak, mi tagadás, nyúzottnak tűnnek. Aztán Görbicz pozíciót vált, és előredőlve pihen tovább. Óriási szükség lesz csütörtökön a frissességére, ezt ő is tudja. És friss lesz – ezt meg mi tudjuk.
Fél óra elteltével már azt is, hogy Tóth Tímea imád pókerezni. De nem ennek örülünk a legjobban (különben sem száll be játszani), sokkal inkább igazi timis mosolyának. Kedden ugyanis sokat sírt.
Megérkezünk Párizsba.
Mázsásnak látszó táskákat cipelnek a lányok, illetve a segítők. Közben leszáll a vonatról a német csapat, majd a románok is, akik közül néhányan szúrós tekintetet vetnek a magyarokra. Jaj, de távolinak tűnik már a vasárnap délután…
A magyar delegáció négycsillagos szállodában lakik a francia fővárosban, az ember azt hinné, minden igényt kielégít.
„Azt csak hiszi! Videózni például nem tudunk, mert számomra érthetetlen módon nem tudnak televíziót adni nekünk. Nekem úgy tűnik, a franciák kezdenek mindent túlbonyolítani” – sóhajt egy nagyot Németh András, aki délután 17 órától edzést vezényel a lányoknak.
Immár a csodálatos, mintegy 15 ezer néző befogadására alkalmas Bercyben, Európa egyik leghíresebb sportcsarnokában. Ahol minden van, csak éppen fogas nincs az öltözőben…
A tréning elején Németh András tajtékzik, nem érti, miért nem értik a lányok, hogy mit kér tőlük. Rövid útbaigazítás után aztán minden rendben.
Illetve dehogy: Ferling Bernadettnek egy támadási variáció gyakorlása közben letapad a lába, megsérül az Achilles-ina. Jegelik. Detti azt mondja, csütörtökre rendben lesz. Őszintén reméljük. A tréning végén Görbicz Anita szélsőket megszégyenítő módon dob hatalmas gólt balról a bal felsőbe, rögtön utána Tóth Tímea átlövőből varr be még nagyobbat a léc alá. Csak csütörtökre is maradjon „töltet”!
Vége az edzésnek, csomagolnak a játékosok, hattól hétig ugyanis a soron következő csapaté a pálya.
Jönnek az oroszok.
