Ez volt a finn legnehezebb döntése

Marcus Grönholm pályafutá sa 150. világbajnoki futama után szögre akasztja a bukósisakot. Két világbajnoki címmel és 30 vb-futamgyőzelemmel a háta mögött int búcsút szeretett sportágának. Visszavonulásával végérvényesen lezárul egy korszak, távozik egy nagy generáció utolsó tagja. A Ford-pilótát a döntése hátteréről és a jövőről faggattuk.

Felfogta már, hogy ez volt az utolsó versenye?

Nem teljesen. Talán amikor néhány hét múlva elkezdődnek a téli tesztek, akkor jövök rá végérvényesen, hogy nem vagyok többé tagja a világbajnoki mezőnynek. Aztán biztosan az is nagyon nehéz lesz, amikor a többiek elutaznak Monte-Carlóba, az idénynyitóra.

Ha ilyen nehéz volt dönteni, nem lehet, hogy meggondolja magát, és mégiscsak visszatér?

Nem. Iszonyatosan nehéz volt meghozni ezt a döntést, de örülök, hogy megtettem, és nem akarok visszatérni. Hosszú éveken keresztül a rali volt az életem, de eljött a pillanat, amikor azt kell mondanom: ennyi volt, vége. Akkor akartam abbahagyni, amikor még elég gyors vagyok ahhoz, hogy versenyeket nyerjek.

Egyszer sem változtatta meg a véleményét azóta, hogy bejelentette, visszavonul?

Dehogynem! Naponta. Nehéz volt, pokoli nehéz, és miután felhívtam a csapatfőnökömet, Malcolm Wilsont, azt mondtam neki, elképzelhető, hogy másnap visszahívom azzal, hogy meggondoltam magam. De nem tettem meg, a döntésem végleges.

Mit szólt a családja?

Mindig mindenben támogatott, és most sem volt másként. Ráadásul a jövőben több időt tölthetek a feleségemmel és a három gyermekemmel.

Mit kezd a tengernyi szabadidejével?

Vannak vállalkozásaim, és ott a farmom, amelyen mindig van tennivaló.

Visszavonulásával lezárult egy korszak.

Igen, azt hiszem, én vagyok az utolsó tagja annak a generációnak, amelynek tagjaival kétezerben a világbajnoki címért küzdöttem. Olyan versenyzők voltak akkor a mezőnyben, mint Richard Burns, Carlos Sainz, Colin McRae, Tommi Mäkinen vagy éppen Juha Kankkunen. Ma már egyikőjük sem versenyez a világbajnokságon. Az egyetlen az akkori top tízből, aki még itt van, Petter Solberg.

Mit hozhat a jövő, kik vehetik át a stafétabotot?

Azt hiszem, a két legnagyobb esélyes éppen a két márkatársam a Fordnál, Mikko Hirvonen és Jari-Matti Latvala. Előbbi az idén hatalmasat lépett előre, utóbbi teljesítménye is meggyőző volt ebben az évben.

És a fia, Niclas? Ha egyszer odaáll ön elé, és azt mondja: apa, én raliversenyző akarok lenni, mit válaszol neki?

Semmit sem szeretnék erőltetni, de ha autóversenyző akar lenni, meglátjuk, mit tehetünk. De még csak tizenegy éves, úgyhogy eltelik némi idő, mire erre sor kerül.

Pályafutása százötven futama közül biztosan volt jó néhány izgalmas. Melyik volt a legemlékezetesebb?

Az első győzelem Svédországban. Azt sohasem felejtem el.

És milyen volt az utolsó vébéfutama? Élvezte?

Őszintén? Nem. Nem szeretem az olyan versenyeket, amikor nem a győzelemért küzdök, hanem csak vezetem az autómat, és figyelem, mi történik körülöttem. A világbajnoki cím esetleges megszerzése érdekében most ezt kellett tennem, de egy csöppet sem élveztem. Jobb lett volna megint késhegyre menő csatát vívni, de ennek most nem volt létjogosultsága. Mindenesetre az idény remek volt, nagy küzdelmet hozott, bár a végkifejlet miatt természetesen csalódott vagyok.