Szupermeccs a láthatáron

Amikor a drezdai Freiberger Arenában megrendezett, Universum Champions Night profi bokszgála befejezése után, hajnali fél kettő tájban a sajtóértekezlet helyszíne felé bandukoltunk, Erdei Zsoltba botlottunk a csarnok folyosóján. A nagy bajnok felszisszent, ahogy megöleltem, és elkezdett ömleni belőle a szó:

Nem látjátok, hogy nézek ki? Ha azt mondom, hogy érzékeny a fejem, még igen visszafogott vagyok. Hihetetlen ez a Mendoza! Semmit sem csinált, mégis borzasztóan meleg helyzetbe kerültem a negyedik menetben. Elkapott egy balhoroggal, rögtön utána egy jobbegyenessel, s utána hosszú másodperceken át a túlélésért küzdöttem. Szerencsére sikerült...

Sikerült, s később már uralta Madár a mérkőzést, még akkor is, ha a három pontozó közül az egyik, az amerikai Ulysses Glenn rejtélyes módon a panamai Tito Mendozát látta jobbnak, nem is kicsit: 117:111-re.

Erdei huszonnyolcadik profi meccsén most harmadszor született olyan eredmény, amely nem K. O., T. K. O. vagy egyhangú pontozásos Madárgyőzelem.

A másik két mérkőzés a két, Hugo Hernán Garay elleni összecsapás volt, 2004 májusában, illetve 2005 februárjában. Az elsőt többségi (két pontozó Erdeit látta jobbnak, egy döntetlent hirdetett), a másodikat megosztott (kettő egy arányú) pontozással adták honfitársunknak.

Ne fényképezzetek, elég pocsékul nézek ki – kérte mosolyogva Erdei a fotósoktól immár az olyan gladiátorok felszabadultságával, akik nem éppen sétamérkőzésen vannak túl.

Mi a véleménye az összecsapásról?

Hú, nagyon nehéz meccs volt... Mendoza hoszszú karjai közé nemigen tudtam beférkőzni, ráadásul ugráltam ahelyett, hogy lépegettem volna az ütések előtt, edzőm, Fritz Sdunek folyamatosan figyelmeztetett is, de jobbára hiába. Mindegy, annak örülök, hogy megnyertem a meccset, most már csak a közelgő karácsonyra, a családomra akarok odafigyelni. Jól ki akarom pihenni magam, nagyot karácsonyozni a végre elkészült új, fóti házamban, és aztán januárban kezdődhet a következő felkészülés.

Ezek szerint még nem gondolkozik a visszavonuláson?

Dehogynem, tudom is az időpontját, csak nem mondom meg senkinek!

Mit szól az amerikai pontozó 117:111-es ítéletéhez Mendoza javára?

Nem tudom, talán felcserélte a piros és a kék sarkot...Nem is értem, hogyan lehetett a panamainak adni ezt a mérkőzést. Ez persze nem jelenti azt, hogy tökéletesen bokszoltam volna. De ahhoz elég jól, hogy én nyerjek.

Milyen szakmai hibákat követett el?

Nem tudtam célba találni a jobbegyeneseimmel, Mendoza annyira magas volt, hogy ha még közelebb léptem volna, akkor életveszélyes módon bekerülök az ütőtávjába. Így is akadt gondom éppen elég.

Hogyan élte meg azt a bizonyos negyedik menetet?

Másfél percnyi tili-toli után elkapott egy balhoroggal, majd egy jobbegyenessel, s később még véletlenül belekapott a szemembe is, úgyhogy hirtelen kettős látásom támadt. Szerencsére a menet végére kitisztultam – a fejem és a látásom is.

Megfordult a fejében a vereség lehetősége?

Érdekes, még a negyedik menet végén is halálos nyugalommal ültem a szorítósarokban, valahogy nem volt veszélyérzetem, nem tudtam elképzelni, hogy kikaphatok. Talán ezért is tudtam győzni...

Most elégedett vagy nem?

Én mindig roppant kritikus vagyok önmagammal szemben, most is, tudom, hogy bokszoltam már ennél sokkal jobban. Alapvetően mégis elégedett vagyok, hiszen győztem, s nem is érdemtelenül.