Erdeinek meggyűlt a baja a panamai Tito Mendozával. A laza izomzatú kihívó jól mozgott, tempós ütéseiből sokat elhelyezett – többnyire a magyar kesztyűjén. A világbajnok ugyanis komolyan vette ellenfele magassági fölényét, és az „egekbe” emelte fedezékét. Madár terelgette a panamait, közben pipiskedve, felugorva lőtte ki a balosokat, majd igyekezett kivonni magát a hosszú karok hatótávolságából. Az első három menet ezt a furcsa táncot hozta.
A negyedikben Mendoza balhorga elérte Erdeit, aki tétován hátrált, de a panamai hosszú jobbegyenese utolérte, és megrendítette. Mendoza ki akarta végezni Erdeit, de a bajban lévő magyar szívósan küzdött, fogott, lezárta az ütőtávot, és ellenfele hóna alatt öszszeszedte magát. A menet végi Erdei-balosok jelezték, gazdájuk felépült.
A következő nyolc menetben a magyar kínosan ügyelt a védekezésre, baljával ápolgatta Mendoza arcát, és legtöbbször elkerülte az ellencsapásokat.
Javuló hatásfokkal használta a balt, míg ellenfele sok ütésből kevés találatot ért el. Mendoza nem változtatott, Madárnak pedig megfelelt a leosztás.
A meccs végén Mendoza lelkesen ünnepelte magát, a drezdai közönség is nagy kedvvel fütyülte ki a magát győztesnek kikiáltó panamait, hiszen azt a kritikus percet kivéve nem forgott veszélyben Erdei címvédése.
„Megosztott pontozás” – mondta a ringszpíker általános megrökönyödésre. Tito Mendoza ugyan fájdalmasan jó ellenfele volt Erdeinek, de a trónfosztástól olyan messze volt, mint Drezdától Veraguas, a kihívó panamai szülőhelye. Ami azért az Egyesült Államokhoz közelebb van. Az amerikai Ulysses Glenn 117:111 arányban Mendozát ítélte jobbnak…
A német pontozó 116:112 arányban Erdei-győzelmet látott. Mendoza már-már elhitte, hogy világbajnok lehet, de a belga ítész 117:111-re szintén Madár címvédésére voksolt.