„El kell gondolkodnom a visszavonulásomon”– mormolta Virgil
Hill, a Quicksilver, vagyis Higany becenevű ötszörös világbajnok hajnali fél három tájban, miután a sajtóértekezleten a Firat Arslantól elszenvedett vereségét próbálta megmagyarázni. A bennszülött amerikai – azaz indián – felmenőkkel is rendelkező, színes bőrű veterán a sportág igazi gentlemanje, ezt már a pénteki mérlegelésen is bizonyította, ahol szívesen osztogatta az autogramokat, s mindenkihez volt egy-két kedves szava.
Nos, az észak-dakotai illetőségű úriember egy percig nem állította azt, hogy érdemtelenül kapott volna ki a Németországban élő Firat Arslantól, akinek keresztneve az Eufrátesz-folyót jelenti törökül, vezetékneve pedig – erre mi, magyarok is rájöttünk – annyit tesz: Oroszlán.
Mi tagadás, Arslan – akit nehézsúlyú klubtársa, az albán Luan Krasniqi meleg szeretettel ölelt meg és emelt magasba az eredményhirdetés után – győzött, de az holtbiztos, hogy akár három évvel ezelőtt sem tudta volna legyűrni Hillt.
A német ugyanis nem tud bokszolni, soha nem is tudott – ezzel szemben Hillnek meg az ereje fogyott el 43 éves korára. Jóval többször ütötte meg Arslant, mint az őt, ám Hill sorozásai körülbelül annyi kárt tettek a kihívóban, mintha egy nyuszi sorozott volna meg egy elefántot.
Ha Hill búcsút mond a ringnek, akkor a sportág kivételes egyénisége vonul nyugdíjba. Az amerikai a Los Angeles-i olimpián még középsúlyban lett ezüstérmes, 1987-ben koronázták először profi világbajnokká, s karrierje során az alábbi zsenikkel küzdött meg váltakozó sikerrel: Bobby Czyz, Thomas Hearns, Frank Tate, Dariusz Michalczewski, Fabrice Tiozzo, Henry Maske, Jean-Marc Mormeck, Roy Jones Junior.
Valószínűleg az ötvenhetedik meccse volt az utolsó. Legalábbis reméljük, mert alighanem már ez is eggyel több volt a kelleténél...
