A negyedik helyezés remek eredmény lesz

Portugália: táncoslábúak

A magyarokkal egy csoportba sorsolt együttesek közül kétségtelenül a portugál válogatott képviseli a legjelentősebb játékerőt: a FIFA aktuális világranglistáján az 1. csoportba sorsolt hat ország közül Portugália áll a legelőkelőbb – a nyolcadik – helyen. A csapatot 2003 óta irányító brazil mester, Luiz Felipe Scolari kezei alatt összeérett egy ütőképes, fiatal gárda, amelynek tehetséges fiataljai zökkenőmentesen átvették a visszavonuló „nagy generáció” tagjainak a helyét. A Luís Figóék nyomdokaiba lépett ifjak – Ricardo Quaresma, Joao Moutinho, Míguel Veloso, Nani, Manuel Fernandes és nem utolsósorban Cristiano Ronaldo – legutóbb gond nélkül kijuttatták az együttest a 2008-as Európa-bajnokságra, amely sorozatban a negyedik, Portugália részvételével megrendezett kontinenstorna lesz. De nem kell szégyenkezniük a portugáloknak világbajnoki mutatóik miatt sem, hiszen 2002-ben és 2006-ban is ott voltak a legnagyobb futballvilágversenyen, sőt mi több, a németországi tornán a negyedik helyen végeztek. Aki pedig a portugál válogatott játékstílusára kíváncsi, annak elég az „Európa braziljai” becenevet vagy a 2006-os vb-n kiérdemelt, a legszórakoztatóbb csapatnak járó díjat említeni.

Svédország: egy hűvös gyorstüzelő

Nagy falatnak ígérkezik a novemberi FIFA-világranglistán 24. helyezett Svédország válogatottja. A gárda kiemelkedő vb-sikerének – közvetve bár – sajnos a magyar nemzeti együttes is részese volt: 1958ban a svédek a hármas csoportban 2:1-re győztek (a magyar gólt Tichy Lajos szerezte), aztán a házigazdák a döntőig meneteltek, ahol a brazilok állították meg őket (2:5). Korábban, az 1938-as vb-elődöntőben viszont a magyarok nyerni tudtak (5:1), a svédeknek be kellett érniük a negyedik hellyel – ám 1950-ben és 1994-ben bronzérmesek lettek. Sokkal jobban emlékezhetünk persze arra, ahogy Lars Lagerbäck együttese az előző vb-selejtezőkön oda-vissza verte a Lothar Matthäus vezette csapatot. Idegenben sima 0–3, itthon pedig Zlatan Ibrahimovic utolsó percben, éles szögből szerzett találata a 0–1-et, és németországi álmaink végét jelentette. Velünk ellentétben a svédeknek nincs okuk sopánkodásra, hiszen a Freddie Ljungberg, Anders Svensson, Marcus Allbäck nevével (is) fémjelzett válogatott kvalifikálta magát az Eb-re. Utóbbira nem árt figyelni, főképp a meccsek elején, ugyanis az FC Köbenhavn támadója hat góljából kettőt alig valamivel a kezdés után szerzett, kiérdemelve ezzel a „Gyorstüzelő” becenevet…

Dánia: nem strandcsapat

A dán válogatottról többeknek még mindig az a strandról összeverbuvált gárda jut eszébe, amelyik csapat 1992-ben a volt Jugoszlávia helyetteseként egészen az Eb-győzelemig menetelt. Persze szó sincs szedett-vedett társaságról, a világranglista 31. helyezettje 1995ben elhódította a Konföderációs-kupát, és máskor is kimeresztette oroszlánkörmeit. Dánia háromszor volt vbrésztvevő (1998-ban a negyeddöntőig, 1986-ban, illetve 2002-ben a nyolcaddöntőig jutott), és már hétszer kvalifikálta magát az Eb-re. Igaz, Morten Olsen együttese legutóbb éppen nem jutott ki a kontinensviadalra, mert Spanyolország és Svédország mögött Észak-Írország is jobb volt. A megalkuvást nem ismerő csapatban a támadósorban találhatjuk a legveszélyesebb embert: a spanyol Villarreal csatára, Jon Dahl Tomasson az Eb-selejtezőkön tizenegy mérkőzésen nyolc gólt szerzett. Világbajnoki selejtezőn egyébként csak egy alkalommal hozott össze minket a sors az északiakkal: 1970ben, a 2. csoportban előbb idegenben 3:2-s vereséget szenvedtünk, ám idehaza 3:0-ra győztek honfitársaink.

Albánia: külföldi segítség

Bár jelenleg sem tartozik Európa erős válogatottjai közé, az elmúlt években az előszeretettel alkalmazott külföldi szövetségi kapitányokkal figyelemre méltó eredményeket ért el az albán együttes. A legszívesebben talán a 2004-es Eb-selejtezősorozatban Oroszország ellen hazai pályán elért 3–1-es győzelemre emlékeznek Tiranában, de arra is nagyon büszkék, hogy a 2000-ben Eb-, 2002-ben pedig vb-résztvevő szlovén válogatottat is megelőzték a szerdán zárult Ebselejtezősorozat G-csoportjában. Fájó emlék viszont a románok elleni idegenbeli 6–1es kudarc, amely után le is mondott a horvát kapitány, Otto Baric, utódjáról még nem született döntés. Az viszont mindenképp elismerésre méltó, hogy mindkétszer megszorították a hollandokat, sőt a szeptemberi, hazai 1–0-s vereséggel záruló selejtező döntetlennel is végződhetett volna, ha a bíró megadja az albánok szabályos gólját. A magyar válogatottat minden bizonnyal a második világháborús hősről, Qemal Stafáról elnevezett, huszonötezer férőhelyes fővárosi stadionban fogadják majd.

Málta: az a kínos emlék…

A sors fintora: a véletlen ismét a magyar válogatott útjába sodorta az aprócska mediterrán állam néhány évtizede még lesajnált válogatottját. Ki ne emlékezne rá: az akkor még a Bozsik Péter, Détári Lajos tandem által irányított magyar válogatott 2006. október 11-én beleszaladt a késbe a szigetországban, a 2–1-es Eb-selejtezős vereséget azóta a magyar labdarúgás katasztrófái (Bern, Marseille, Irapuato, Vaduz) között tartják nyilván a szakemberek. Ami nálunk borúra, az odaát derűre adott okot, hiszen az volt a máltai csapat negyedik, tétmérkőzésen megszerzett győzelme, emellett néhány, selejtezőben kiharcolt döntetlenre lehetnek büszkék. (Két, Magyarország elleni iksz emlékét is őrzik az 1990-es világbajnoki kvalifikációs sorozat eredményeit dokumentáló almanachok, nem is feledjük Carmel Busuttil nevét). A történethez tartozik még az is, hogy a múlt szerdán záruló Eb-kvalifikáció során nemcsak a mieink szenvedtek meg a cseh szövetségi kapitány, Dusan Fitzel által irányított együttessel, hanem a törökök is csak 2–2-es döntetlenre voltak képesek Ta’ Qaliban.