Aki nem ordít, nem is jó edző…
Emilija Podrug kulcsszerepet vállalt csütörtökön a MiZo Pécs 2010 84–75-ös Euroligagyőzelmében a litván TEO Vilnius ellen. A 23 pont, a 7 leszedett lepattanó, a 9/11-es mezőnymutató és az 5/6-os büntetőarány sokat elmond a 27 éves horvát válogatott center játékáról, bár a felszabadult, elveszett labdát nem ismerő küzdőszellemet a statisztika sem tudja visszaadni.
Előzőleg számított ilyen remek játékra?
Sem magamtól, sem pedig a csapattól, habár minden mindegy alapon léptünk pályára – mondta Emilija Podrug. – Ebben az Euroliga-idényben minden győzelem talált kincsnek számít.
Elárulná, miért szerződött épp Pécsre a nyáron?
Hát nem a pénz miatt, azt elhiheti. Hívtak Oroszországba is dupla gázsiért, de huszonhét évesen még úgy érzem, tudok fejlődni, és inkább végigjátszom – úgymond, fillérekért – a meccseket, mintsem egy vagyonért ücsörögjek a kispadon. Annál jobban szeretek kosárlabdázni. Majd ha harminckét évesen is hívnak Jekatyerinburgba vagy Szamarába, akkor elmegyek még egy kis pénzt keresni…
Rátgéber Lászlót ismerte korábban személyesen?
Nem, de sokat hallottam róla, például azt, hogy kiabál a játékosaival. De aki nem kiabál a játékosaival, az nem is jó edző. Rövid idő alatt megtanultam tisztelni őt, persze sokat számít, hogy tökéletesen beszél az anyanyelvemen. Igaz, így könnyebben le tud teremteni, de én sem tettem némasági fogadalmat…
Mit szól új társaihoz?
Iványi Dalma csodálatos játékos és ember, Fegyverneky Zsófi hatalmas tehetség, olyan a tempódobása, mint egy férfié, Krivacsevics Tijanából pedig világklasszis lesz – persze idővel: most még csak tizenhét éves.
Mi lesz a mostani Pécsből?
Az Euroligát aligha nyerjük meg, így egyenként kell venni a meccseket, s nagyon kell örülnünk minden győzelemnek…
