A szeretet adja az erőt

A 100 méteres női mellúszás döntője után a forró vizes medencében találjuk az olimpiai bajnokot, ahol fülig érő mosollyal fogadja a gratulációkat.

Szívesen cserélnék most Önnel, meleg víz és lazítás, kellemes érzés lehet.

Ilyet sem mondtak nekem az elmúlt napokban – válaszol még mindig mosolyogva Kovács Ágnes. – Egyébként jól látja, a mögöttem hagyott hét után végre valóban jól érzem magam.

Akkor is ezt mondaná, ha Kovács Emese megelőzi száz méter mellen?

Nyilván nem mosolyognék. Az elmúlt hetemet figyelembe véve nem voltam biztos a győzelemben, éppen ezért végtelenül boldog vagyok, hogy országos bajnok lettem. Az időeredményem pedig végképp meglepett, álmomban sem gondoltam volna, hogy 1:08-cal fog kezdődni.

Edzett az elmúlt napokban?

Igen, illetve nem. Képtelen voltam olyan intenzitással edzeni, ahogyan kellett volna, és persze voltak napok, amikor egyáltalán nem ugrottam medencébe. De ez talán érthető. Most azonban már szeretném lezárni a közelmúltat, és csak előre tekintek. Decemberben Európa-bajnokságot rendeznek Debrecenben, végre megint magyar közönség előtt szerepelhetek!

Hihetetlen, hogy mennyire motiváltnak tűnik. És bár azt mondta, szeretné lezárni a múltat, mégiscsak visszakanyarodnék. Az elmúlt napokban meg sem fordult a fejében, hogy feladja, hogy visszavonul? Hiszen elért már mindent, amit elérhetett, és talán sokan cselekedtek volna így a helyében.

Bennem ez egy pillanatig sem vetődött fel. Tudja, nekem tavaly a margitszigeti Európa-bajnokság olyan nagy élményt jelentett, hogy azt elmondani nem tudom. 1995 óta képviselem a magyar nemzetet szerte a világban, de azt a szeretetet, amelyet tavaly Budapesten a hazai közönségtől kaptam, sohasem éreztem korábban. Persze sokan mondták, hogy mennyire örültek, amikor Sydneyben olimpiai bajnok lettem, de én azt nem éreztem, mert távol voltam. A Margitszigeten azonban közvetlenül tapasztaltam, milyen az, amikor tízezer ember biztat, tapsol, űz és hajt. Feledhetetlen élmény! Az ott lévő emberek és a szeretetük győzött meg arról, hogy folytatnom kell. Pláne úgy, hogy újabb kontinensviadalt rendeznek Magyarországon.

Jövőre olimpia lesz…

Igen, és már tavaly azt mondtam, Peking után befejezem. De ennyire előre még nem tekintek. Egy hónap múlva lesz a debreceni Eb, most csak azzal foglalkozom.

Jól érzem, hogy a kontinensviadal nagyobb motivációt jelent, mint az olimpia?

Igen, jól érzi. Szavakkal el sem tudom mondani, hogy mit jelent itthon versenyezni. Egészen kétezer-hatig erről fogalmam sem volt, azóta pedig csak azt mondogatom magamban: szeretném újra átélni azt, amit tavaly.

Szeretik önt az emberek, szurkolnak Kovács Ágnesnek. Az elmúlt héten is tapasztalhatta.

Látja, ezért nem szabad abbahagynom. Ismeretlen emberektől kapok leveleket, üzeneteket, hogy abba ne hagyjam. Valamelyik nap egy debreceni hölgy azt írta nekem, már alig várja, hogy a cívisvárosban szurkolhasson nekem. Ez pedig erővel tölt el. Folytatnom kell, és folytatom is.

Szombaton 50 méter mellen láthatjuk.

Igen, bár azt el kell mondanom, hogy a száz mell volt a fontosabb. Arra készültem, a rövidebbik távon nem feltétlenül számítok győzelemre. De már mondtam, hogy bár nagyon örülök az első helynek ezen az országos bajnokságon, ez után a hét után most mégsem az aranyérem a legfontosabb.

Megfogalmazná, hogy mi a fontos Kovács Ágnesnek?

Talán érthető lesz, ha úgy fogalmazok: az, hogy továbbra is Kovács Ágnes maradhassak. Az a Kovács Ágnes, aki a medencében elért teljesítményével hívja fel magára a figyelmet, az a Kovács Ágnes, aki talán már bebizonyította korábban, hogy képes küzdeni, és az a Kovács Ágnes, aki ahogyan eddig is, ezután is méltó módon képviseli a magyar színeket a nemzetközi versenyeken.