Nem ehhez szoktunk: Priskin Tamás 230 napja nem lőtt gólt a válogatottban.
A Watford légiósa legutóbb március 28-án, éppen a moldovaiak ellen 2–0-ra megnyert Ebselejtezőn talált a kapuba. Szombaton Chisinauban ismét Moldova ellen lép pályára a magyar válogatott, Priskin Tamás éppen ezért nem bánná, ha a góllövést ott folytatná, ahol hét hónappal ezelőtt abbahagyta.
Csak emlékeztetném: szombaton ismét Moldova ellen játszunk...
Tudom, ne is mondja, az én fejemben is megfordult már, hogy legutóbb éppen nekik lőttem gólt – mondta Priskin Tamás. – Habár a napokat nem számolom, azért pontosan számon tartom, hogy legutóbb ki ellen és hogyan találtam a kapuba.
Ha érdekli, azóta kétszázharminc nap telt el. Nem zavarja ez a gólképtelenség?
Egyáltalán nem. Persze nyilván nem lennék elkeseredve, ha az utóbbi meccseinken is sorra rugdostam volna a gólokat, de úgy gondolom, a játékomra azért nem lehetett panasz. A bosnyákok és a máltaiak ellen nem játszottam, az olaszok és a lengyelek ellen viszont egyaránt tizenegyest harcoltam ki, és ez egy csatárnál legalább akkora érdem, mintha a kapuba találna.
A kapuk mellett mostanában a kalapok is fontosak, hiszen a legkevésbé sem mindegy, hogy a közelgő vb-selejtezőkön kikkel kerül egy csoportba válogatottunk. Egyetért ezzel?
Teljes mértékig. Eljutottunk oda, hogy most már erre is figyelnünk kell. A szövetségi kapitány, Várhidi Péter elmondta, hogy két év múlva igazán jó csapat lehetünk. Igaza van, hiszen jó csapat még valóban nem vagyunk, de mindenképpen jó úton járunk.
Nem érzi még a formáján, hogy a Watfordban alig-alig szerepel?
Egyelőre nem. A bajnokikon maximum tizenöt-húsz percet játszom, néha kevesebbet, de megpróbálok pozitívan hozzáállni a helyzethez. Edzőnk, Aidy Boothroyd is biztat, többször leült már velem négyszemközt beszélgetni, hogy megnyugtasson: habár a jelen még nem, a jövő mindenképpen az enyém lehet. A lelkemre kötötte, hogy ne legyek türelmetlen.
És nem az?
Egyáltalán nem.
Azért nem lenne mégis jobb egy olyan együttesben játszani, ahol rendszeresen pályára lép?
Sokan kérdezték ezt már tőlem, de megmondom őszintén, jelen pillanatban a Watfordnál jobb helyre nem kerülhetnék. Remek a csapat, vezetjük a Championshipet, az már személyes balszerencsém, hogy két csatárunk sorra rugdossa a gólokat, és kilenc-kilenc találatukkal az angol másodosztály góllövőlistájának harmadik helyén állnak. Darius Henderson és Marlon King öt, illetve hat évvel idősebb nálam, így tapasztaltabbak is. Persze tudom, hosszú még a bajnokság, és biztos vagyok benne, hogy előbbutóbb rám is sor kerül...