Tökéleteset alkotna

Szarajevóban cseppet sem látszott a csapaton a meccshiány vagy az, hogy visszaesett volna a formája. Szarajevóban cseppet sem látszott a csapaton a meccshiány vagy az, hogy visszaesett volna a formája.

Pedig meglehetősen régen, még októberben vívtunk legutóbb igazán magas hőfokú összecsapást. Azóta csak a Tatabányával találkoztunk bajnoki mérkőzésen, valamint a Dunaferr ellen léptünk pályára, de az újvárosiakkal szemben is csak tesztmeccsen. Emiatt aztán kissé tartottunk is a Bosnától.

Komolyan mondja, hogy volt okuk a félelemre a sok gonddal birkózó, a bosnyák bajnokságban is botladozó Sarajevo ellen?

Azt nem mondhatom, hogy féltünk volna, de nem vettük félvállról a találkozót. A bosnyákok ugyanis már az első, szegedi csatánk után fogadkoztak, hogy mindenáron visszavágnak, ráadásul nekik tényleg létkérdés lett volna a két pont megszerzése, hiszen a csoportban már csak a KEK-nyolcaddöntőt érő harmadik hely elérése lehet a céljuk.

Úgy érzi, eldőlt a csoportban a továbbjutás kérdése?

A Pick már matematikailag is bejutott a középdöntőbe, és meglepne, ha a Velenjét megelőzné a sok sebből vérző Sarajevo, amely a hét végén Bresztbe látogat, majd az utolsó fordulóban a szlovénokat fogadja.

A lelátóról és a képernyő előtt ülve úgy tűnt, álomjátékkal szórakoztatták önmagukat és a vérmesnek beharangozott szarajevói közönséget.

Nagyon együtt van a csapatunk, és ez biztató, hiszen BLelődöntőbe vágyunk. Bizonyítani akartuk a bosnyákoknak, hogy nem véletlenül nyertünk ellenük tizenöt góllal Szegeden. Azt hiszem, sikerült. A közönség semmivel sem volt hevesebb vagy sportszerűtlenebb, mint bárhol a világon. Nem történt semmi rendkívüli, a bosnyákok szurkoltak a sajátjaiknak, mi pedig élveztük, hogy a több mint száz szegedi szurkoló és a néhány tucat, a környéken állomásozó magyar KFOR-katona olykor túlkiabálta a helybélieket.

Akadt, aki a görög bíróktól is féltette a Picket.

Az elején nem is nekünk fújtak, de aztán akkora fölénybe kerültünk, hogy nem látták értelmét a hazaiak túlzott támogatásának, és korrekten vezették a találkozót.

Mi volt a Szeged legfőbb erénye?

Nagyszerűen összeállt a védekezésünk, s a megszerzett labdákkal lerohantuk a Bosnát. A gyors indításoknál persze a fürge szélsőink játszották a főszerepet, és be is lőtték a ziccereket. Emellett fontos volt, hogy csapatunk úgynevezett második sora is kitett magáért, vagyis megmutattuk, hogy a cserejátékosaink is nagyon jó, remekül képzett kézilabdázók.

A saját teljesítményével is elégedett?

Még nem vagyok csúcsformában, nem tudok úgy felpörögni a fontos mérkőzésekre, ahogyan szeretnék. Az átlagos játékommal is lövök meccsenként négy-öt gólt, de ennél többet szeretnék.

Szombaton jön a Velenje.

Csoportgyőztesek szeretnénk lenni, s minden mecscsünket meg kell nyernünk , mert ekkor kapunk prémiumot a klub vezetőségétől. A legfontosabb mégis az, hogy a további két hazai BLcsoporttalálkozónk után a közönség elégedetten távozzon a csarnokból.