Kiütés közeli élmény a Hungária körúton

A Honvéd nem bírt a Nyíregy házával, a Debrecen pontokat vesztett a Paks ellen: az MTK-n volt a sor, hogy a három hazai pályán játszó és toronymagas esélyesnek számító csapat közül egyedüliként helyreállítsa a világ rendjét. Míg a Nyíregyháza szörnyű bunkerfutballal érte el célját, a Paks a második félidőben már felvállalta a nyílt meccset – kíváncsian vártuk, hogy a REAC milyen taktikát választ.

Amikor a 24. percben már a nyolcadik vendégszabálytalanságot jegyezte a statisztika megfelelő rovatába a kolléga, sejthettük: a túlélés taktikáját. Ez persze nem azt jelentette, hogy rettenetesen durván játszottak volna a rákospalotaiak, viszont három-négy méterről különösebb lelkifurdalás nélkül csúsztak rá a labdára – vagy ha úgy adódott, a hazai játékosokra. Vagyis a lelkesedéssel egyáltalán nem volt gond (bár ebben a hidegben az ácsorgás még tüdőgyulladáshoz vezetett volna), ám az építkezésre már nem maradt erő. Hogy mégsem dolgozott ki számtalan helyzetet az MTK, az csakis a hazai csapaton múlt: a társaknak ugyanis a príma világítás dacára sem tűnt fel a jobb oldalon többnyire egyedül álldogáló, a labdáért kétségbeesetten jelentkező Kulcsár Tamás, akitől Sallai Balázs mindig megtartotta a harminc lépés távolságot. Lehet, igaza volt a palotai védőnek, hiszen a közelharcok javarészt MTK-sikert hoztak: az erősen a pálya jobb oldalára húzódó REAC-védelem Cseri Gergő nagy hibája után éppen a túlbiztosítottnak tűnő területről kapott gólt, és az állás megváltozása előrevetítette, hogy a második félidőben azért a rákospalotaiak számára jóval több kell két kósza kapura lövésnél a pontszerzéshez.

A REAC pedig támadott, támadgatott, de mindenféle elképzelés nélkül: hiába került mezőnyfölénybe a vendégcsapat, sok esélye nem volt a gólszerzésre, a gyors MTK játékosok pedig könnyedén zavarták össze a néhány méterrel feljebb lépő palotai hátvédsort. Bár voltaképpen hazai pályán is kontrázott az MTK, ez a legkevésbé sem zavarta a boldog szurkolókat: Kanta József első labdaérintéséből gólpasszt adott, Pál András pedig gólt rúgott, majd Cseri Gábor újabb bakija után már tekintélyesre nőtt a kék-fehér előny.

Az amúgy nem túl színvonalas meccsen így pozitívumokat is találtunk: az MTK-t dicséret illeti három góljáért, és időnkénti gyors, látványos futballjáért, a REAC-ot pedig becsülhetjük, mert hátrányban is tisztességesen ment előre a sokkal jobb csapat ellen, mégha ez magában is hordozta, hogy beleszalad egy nagy verésbe.

A mérkőzés tanulsága?

A bunkerfutball és a nyílt játék egyaránt pontot érhet, de a súlyos egyéni hibák következményeit egyetlen csapat sem tudja megúszni. Cseri Gergő ezt már nagyon jól tudja.