Remek szeme van a bokszhoz

Bár a sorsolása irigylésre méltó volt, mindez semmit sem von le Szellő Imre sikerének értékéből: a 24 éves kecskeméti ökölvívó a legjobb nyolc közé kerülve szerezte meg a magyar küldöttség – eddig – egyetlen olimpiai kvótáját a minap befejeződő chicagói világbajnokságon.

Kétezerben, a budapesti junior-világbajnokságon bokszolt egy nagyszerű magyar válogatott, amelyből öten, az ötvennégy kilós Oltványi Dávid, a kisváltósúlyú Káté Gyula, a középsúlyú Szili István, a szupernehézsúlyú Kurtucz Csaba és jómagam most ott lehettünk Amerikában. Régi barátság fűz össze bennünket, örültem, hogy például Dávidnak is kijött a lépés Chicagóban – mondta Szellő Imre.

Önt hét éve a nagy tehetségek között tartják számon, öt éve egyszer a reményeink szerint hamarosan profi világbajnoki címért bokszoló ifjabb Balzsay Károlyt is kiütötte, de a jelentős eredmények valahogy elmaradtak. Miért?

Karcsi mellett jó darabig nem tudtam labdába rúgni, aztán amikor ő elment hivatásosnak, egy ideig Nagy András szorított ki a válogatottból. Nekem is hihetetlennek tűnik, de eddig mindössze két felnőttvilágversenyem volt: a tavalyi plovdivi Európa-bajnokság, amelyen a legjobb nyolc között végeztem, illetve a mostani világbajnokság.

Legendásan peches versenyzőnek számít, folyton sérült.

Két éve, egy dubnicai tornán kezdődött el a balszerencse-sorozat: a lengyel Tomasz Adamek belekapott a bal szemembe. Nagyon fájt, elmentem az orvoshoz, aki azt mondta, ne szimuláljak, nincs semmi bajom. Aztán kiderült, mégis van: két helyen megrepedt a szaruhártyám. Nekem, aki amúgy is rosszul láttam, az egyik szememmel csak harminc, a másikkal negyven százalékban. Komolyan mondom, olykor úgy bokszoltam, ahogy a denevér vadászik: a hang után mentem. Úgy pedig nehéz…

Meddig tartott ez a lehetetlen állapot?

Az idén januárban kétszer ismét megsérült a szemem, majd februárban újra. Azt mondtam, vagy csinálunk valamit, vagy befejezem. Akkor Szántó Imre korábbi szövetségi kapitány elintézte, hogy egy lézerklinikán ingyen megoperáljanak. A márciusi műtét kiválóan sikerült, már mindkét szememmel kilencvenöt százalékosan látok, de ebből néhány hónapon belül száz lesz. S még csak szemüveget sem kell viselnem!

Azért ököl is kell a bokszhoz, nemcsak jó szem.

Az ökleimet már két héttel a műtét után használtam. A nyáron, Dublinban, az uniós bajnokságon még nem éreztem az ütőtávot, de aztán a konstancai, majd a bécsújhelyi tornán már egyre jobban ment, utóbbin a legjobb versenyzőnek járó különdíjat is elnyertem. Bizakodva utaztam ki Chicagóba, s bár szerencsém is volt, azért meg kellett vernem az ausztrál Matthew Corbettet a kvótáért.

A negyeddöntőben, az orosz Artur Betyerbijev ellen már nem volt esélye?

Nem sok. Kétszáztíz amatőr meccsel a hátam mögött azt hittem, nagy ütő vagyok, de amikor megkaptam az első pofont Betyerbijevtől, rájöttem, mindent át kell értékelnem.

Álmodozik már Pekingről?

Most, hogy mondja... Egy érem a nagy álmom.