Győzött a jobbik csapat

Egyik edző sem készülhetett gond nélkül a szombat kora délutáni összecsapásra. Aczél Zoltán több játékosára sem számíthatott sérülések miatt: Varga Zoltánt megoperálták, Kőhalmi András éppen a ZTE elleni Ligakupa-találkozón dőlt ki a sorból, és Nyerges Krisztián sem tudta vállalni a játékot, igaz, ő legalább a kispadra leülhetett.

S ha már szóba került a kispad: a vendégek számára kijelölt ülőhellyel volt némi problémája Szlavko Petrovicsnak, a ZTE vezetőedzőjének. A tréner kényelmetlennek találta a széket, mint mondta, nem fér el benne, így a klubházból külön hozattak neki egy másik karosszéket (Verebes József hajdani angyalföldi esetére utalva a hazaiak mosolyogva tették hozzá: piros fotelt próbáltak szerezni, ám nem találtak...)

A több sebből vérző REAC egy csatárral és egy támadó középpályással kezdte az összecsapást, míg a középpálya közepén két védekező felfogású játékos, Erős Károly és Rása Gergő feladata volt, hogy stabilitást adjon a gárdának. A biztonságot szem előtt tartó taktikával kezdő hazaiak egy szögletet követően gyorsan vezetést szereztek, így a csapat védekező stílusának tökéletesen kedvezett a találkozó alakulása.

A gyorsan bekapott gól miatt fészkelődni kezdett Szlavko Petrovics, ám mielőtt bőr ülőgarnitúráért kiáltott volna, Tóth Zoltán megmutatta, hogy az agresszivitás milyen sokat ér a mai futballban: az ellenfél térfelén szerzett labdát, majd két szép csel és több becsúszó láb átugrása után nagyszerű lövéssel egyenlített.

Az egerszegiek gólja lelkileg alaposan összezavarta a REAC játékosait, ám aztán megrázták magukat a hazaiak, és Torma Gábor két veszélyes szabadrúgásával ért véget az első félidő. Hatalmas lendülettel kezdte a második félidőt a ZTE: a játékrész első öt percében több támadást vezetett a vendégegyüttes, mint az első félidőben összesen. A széleken próbáltak területet nyitni a kék-fehérek, és Szántai Levente több alkalommal is bravúrral mentette meg kapuját a góltól. A lendületes zalai offenzíva nem hozott eredményt, így a mérkőzés irama visszaesett a közepes alá, s ahogy mondani szokás, a küzdőjelleg domborodott ki.

Mindkét edző cserékkel próbált új impulzust adni csapatának, mégis a félidő közepén a legérdekesebb jelenet az volt, hogy szétvált a hazai szurkolótábor. A „régiek” közül kiváltak az „újak”, az előző társaság (mintegy húszan) sárgában, a szakadárok (nyolcan) feketében szurkoltak a REAC-nak. A másik izgalmas jelenet pedig az volt, amikor az ide-oda pattogó labda hátba találta az akciót közelről követő játékvezetőt. Fábián Mihály próbálta elkerülni ezt, mégis akaratlanul akadályozta az egyik akciót, és efölött érzett indulatának azonnal hangot is adott… A félidő derekán Roguy Meyé hatalmas ziccerben hibázott, ám jóvátehette bűnét: a csereként beálló Kovács Balázs felesleges, buta szabálytalansága nyomán tizenegyest rúghatott a légiós, és ekkor már nem rontott. Küzdelmes mérkőzésen, a második félidőben jobbnak tűnt a ZTE, de az alázatosan küzdő hazaiak megérdemeltek volna egy pontot.