Dicstelen búcsú

Martina Hingis még egyszer, utoljára meglepte a világot, bár a mostani meglepetéstől valószínűleg ő is szívesen megkímélt volna mindenkit. Annak idején senki sem gondolta, hogy a svájci kislány 16 évesen már Grand Slameket nyer, hogy 22 esztendősen visszavonul, majd három év elteltével ismét viszszatér. Csütörtöki sajtótájékoztatójától sem várt senki mást, mint hogy a XX. század legfiatalabb egyéni GS-bajnoka (1997-ben alig múlt 16 éves, amikor első lett az Australian Openen) bejelenti visszavonulását.

Be is jelentette. Bár ne tette volna!

A 27 esztendős, ötszörös egyéni Grand Slam-győztes klasszis elgyötörtnek látszott a sajtótájékoztató előtt, és határozott hangon, de megrendülten olvasta fel nyilatkozatát, amelyben elárulta a sokkoló hírt: júliusban, az idei wimbledoni bajnokság alatt elvégzett doppingpróbán a tiltott szernek számító kokain nyomait találták a szervezetében, amit később a B-próba is megerősített. Svájc büszkesége azonban kitart amellett, hogy nem használt drogot. „Rettenetes, szörnyű vádak ezek, ezért döntöttem úgy, hogy a nyilvánosság elé tárom őket. Zavartnak és dühösnek érzem magam, de száz százalékig bizonyos vagyok az ártatlanságomban – jelentette ki könnyeivel küszködve Hingis. – Túlságosan félek a kábítószerektől ahhoz, hogy ilyesmit szedjek. A képviselőim furcsaságokat találtak a mintámmal kapcsolatban, és az a véleményük, hogy a doppinghatóságok nem tudnák bizonyítani, hogy a kérdéses minták egyáltalán tőlem származnak.”

A valaha volt legfiatalabb világelső (16 és fél évesen állt a rangsor élére) szeptemberben egy másik doppingtesztnek is alávetette magát, amely már negatívnak bizonyult. Azonban hónapokig vagy akár évekig tartana, amíg tisztázza magát, és úgy döntött, kitér a szélmalomharc elől.

„Évekbe telne, mire sikerülne pontot tenni ennek az ügynek a végére, én pedig nem akarom azzal tölteni a következő időszakot, hogy a doppinghatóságokkal hadakozom – mondta. – A szervezetem egyre kevésbé bírja azt az igénybevételt, amely az élmezőnyben maradáshoz szükséges, és őszintén megvallva a mostani vádaskodások sem erősítették meg a motivációmat. Egyszer már sikerült visszatérnem, de huszonhét évesen már túl öreg vagyok ahhoz, hogy felvegyem a versenyt a legjobbakkal, és a csípőm sem teljesen egészséges. Ezért úgy döntöttem, felhagyok az aktív játékkal. Köszönöm, hogy annyi éven át támogattak, és biztosíthatom önöket, hogy sohasem használtam kábítószert” – ismételte meg Hingis, majd faképnél hagyta az elképedt újságírókat.

Pedig nem olyan régen még ő volt a női tenisz ünnepelt sztárja. 1994-ben, 14 esztendősen már negyeddöntős volt egy WTA-tornán, egy év múlva top tízes játékosokat vert meg, és még nem volt 16, amikor wimbledoni bajnok lett párosban. 1997-ben három Grand Slamet nyert (csak a Roland Garros fináléjában maradt alul), szinte a sportág királynőjévé koronázták. A következő években még két nagy tornán győzött, és öszszesen 209 héten át állt a világranglista élén, mielőtt sorozatos boka- és csípőbántalmai miatt 2003-ban szögre akasztotta volna az ütőjét.

2005 elején megpróbálkozott a visszatéréssel – akkor még sikertelenül. Egy év múlva azonban, szinte a semmiből újra előtűnve egyesben a negyeddöntőig jutott az Australian Openen, a vegyes párost meg is nyerte, kisvártatva pedig – négy év után először – WTA-versenyt is nyert – a negyvenegyediket. 2007-ben is jól kezdett, de egy csípősérülés miatt ekkor már fájdalomcsillapítókkal játszott, és a Roland Garrost is kihagyta. Wimbledonban – még mindig nem teljesen egészségesen – elindult, de a harmadik körben simán kikapott az amerikai Laura Granville-től, és azt mondta, talán nem volt jó ötlet pályára lépnie Londonban. Pedig akkor még semmit sem tudott a pozitív doppingtesztről… Újabb kevésbé sikeres tornák után végül a szeptemberi pekingi viadalon lépett pályára utoljára – ott a második körben esett ki. Csütörtökön pedig bejelentette visszavonulását. Döntése több okból is érthető: egyrészt sérülései miatt valóban nem tudott olyan teljesítményt nyújtani, amilyet szeretett volna. A pozitív doppingteszt ráadásul automatikus eltiltást von maga után, és mire Hingis bebizonyította volna ártatlanságát, vagy újra pályára léphetett volna a büntetés letelte után, már ismét a visszavonuláson kellett volna gondolkodnia.

Ennél jóval érdekesebb kérdés, hogy Hingis, aki korábban a WTA-sorozat egyik legfeddhetetlenebb jellemű, legnépszerűbb játékosa volt (leszámítva hosszabb és rövidebb, de annál viharosabb párkapcsolatait számos férfi teniszezővel és más hírességgel), ártatlan-e egyáltalán. Ebben a kérdésben pedig gyakorlatilag az ő szava áll szemben a doppinglabor eredményeivel – csak rajtunk múlik, kinek hiszünk. Az igaz, hogy a svájci teniszező szeptemberben elvégzett tesztje negatív volt, de ez a svájci olimpiai csapat orvosának szakvéleménye szerint is csak azt bizonyítja, az azelőtti hetekben nem fogyasztott kokaint, illetve nem rendszeres kábítószer-élvező. Másrészről viszont a wimbledoni teszteket elvégző doppinglaborban is tévedhettek (fordult már elő ilyesmi, bár érdekes módon szinte minden lebukott versenyző hasonló balesetre hivatkozik), és az is igaz, a májfertőzéstől a túl sok mesterséges penicillinig sok minden eredményezhet pozitív kokainpróbát.

Akárhogy is: miután Hingis nem is akarja tisztázni magát, mindig lesznek olyanok, akik megkérdőjelezik állításait. Az elmúlt tizenöt év teniszének egyik legnagyobb egyénisége volt, de a mostani botrány örökre árnyékot vet pályafutására.