Mi történt a harmadik negyed végén?Mi történt a harmadik negyed végén?
Támadtunk, amikor még több mint húsz másodperc volt hátra a negyedből. Kaptunk egy emberelőnyt, és még mindig tíz másodpercnél több időnk lett volna. Ekkor szerettem volna időt kérni. Ez a mozzanat döntő is lehetett volna, és tudom, a sportban nincs ha, de ha belőjük az előnyt, másként is alakulhatott volna a mérkőzés. Továbbmegyek: inkább rontottuk volna el esetleg azért, mert rosszat mondok a játékosaimnak! Miután lejárt a játékidő, felrúgtam a bóját, hibáztam, jogosan kaptam piros lapot.
Ezután átvonult a túloldalra, a zsűriasztalhoz. Mit mondtak az ott ülők?
Nem tudom, kinek a feladata lett volna, de öt ember ült az asztalnál, akiktől azt szerettem volna megkérdezni, ki a felelős, kinek kellett volna észrevennie az időkérést. Egy filmből tudnék idézni, amelyben elhangzott, hogy uraim, az a szó, amit keresnek, a bocsánat. Ráadásul nem értem, hogy egy rangadón miért két szegedi ember a gólbíró. Ezt nem vagyok hajlandó elfogadni. Hol van itt a semlegesség!? Tudom, hibáztam, de egy hibára reagáltam. Az is felvetődhet, hogyan kerültem a túloldalra, miért akartam volna kiszúrni a csapatommal, hiszen ezért elvehették volna tőlünk a labdát. Mi lesz? Ez a kérdésem, illetve hogy a jövőben hogyan kell időt kérni egyáltalán? Amióta edző vagyok, ilyen még nem történt velem.
Meglehetősen kemény, időnként már durva volt a mérkőzés. Miért alakulhatott így?
Nagy volt a tét és parázs a hangulat, de sérülés nem történt, és semmilyen alattomosság nem volt a mérkőzésen.
