Egyszerre csak egy csapat épülhet!

A lódzi 1–0-s győzelem után arra kértük Várhidi Pétert, hogy néhány felvetésünkre adjon szakmai választ. Ezúttal a kapitánynak könnyű dolga volt, hiszen jobbára dicsértünk...

ÖSSZETARTÓ ERŐ

NS: Nem túlzás a kijelentés: az Olaszország elleni augusztusi győzelem óta folyamatosan lépeget előre a válogatott. Ugyanakkor adja magát a kérdés, tart-e ott a nemzeti gárda, ahol a kapitány elképzelései szerint tartania kellene.

VÁRHIDI PÉTER: „Lódzban a második félidőben olyan játékot mutatott a csapat, amely szinte el sem várható tőle. Gera Zoltán labdaszerzései, cselei, kiugratásai, Hajnal Tamás szervezőkészsége, Priskin Tamás megindulásai egyaránt bizakodásra adnak okot. Van egy mottónk: »Higgyetek annyira egymásban, amennyire én hiszek bennetek.« Az összetartó erő, amelyjellemzi ezt a társaságot, példaértékű, és nagyon messzire repítheti az együttest.”

TÁMADÁS – VÉDEKEZÉS

NS: A nemzeti együttes eljutott arra a szintre, hogy méltó ellenfele tud lenni az előkelőbb helyen jegyzett riválisoknak. A hozzáértők szerint első lépésként a csapat védekezését kell megszervezni, és ha ez rendben van, arra kell felépíteni a támadófutballt. Most 90 percen keresztül hibátlan volt a védekezés, és a második félidőben már a támadójátékot sem érhette kritika.

VÁRHIDI PÉTER: „Ennek a csapatnak először a biztonságot kell megteremtenie, ha ez rendben van, akkor a játékosok felveszik a mérkőzés ritmusát. Ne felejtsük el, fiatal társaság a miénk, ráadásul nem mindegyik futballista jut állandó szereplési lehetőséghez klubjában. A lengyel meccsnél maradva: a védekezéssel az első játékrészben sem volt probléma, aztán a folytatásra a jól teljesítők önbizalma átragadt a többiekre, kitoltuk a védekezésünket, többször szereztünk labdát a középpályán, az ellenfél pedig egyre távolabb került a kapunktól. A lengyelek nem tudtak mit kezdeni velünk, egyre többet hibáztak, mi pedig – a cseréknek is köszönhetően – feljavultunk.”

KAPCSOLATTARTÁS

NS: Futballunk akkor kerül méltó helyére, ha nem vetődik fel a kérdés: megfelelő-e a kapcsolat a szövetségi kapitány és a korosztályos csapatok szövetségi edzői között. A fehéroroszok elleni Eb-selejtezőn fájó vereséget (0–1) szenvedő U21-es válogatottban nyugodtan játszhatott volna néhány fiatal, akik végül Lengyelországban barátságos mecscsen kaptak több-kevesebb lehetőséget.

VÁRHIDI PÉTER: „Kora alapján több futballista szerepelhetne az U21-es együttesben. Azonban van egy egyezségünk Róth Antallal, hogy ő azokra a labdarúgókra számít, akik a felkészülést nála végzik. Neki nagy tapasztalata van ebben, és azt mondja, nem ugyanaz az A-válogatottól visszamenni az U21-es csapathoz, mintha a fiatalnak felfelé kell lépnie. Ha igény van rá, a soron következő, Lettország elleni U21-es meccsen Róth Antal rendelkezésére állnak a futballisták, egyet azonban ne felejtsünk el: a magyar labdarúgás az átalakulás időszakában van, nem biztos, hogy mindegyik csapat a legjobb összeállításában tud pályára lépni. Az U21-es válogatottból rengetegen kerültek feljebb, és ez minősíti az ott dolgozók munkáját. Azt azonban mindenkinek tudomásul kell vennie, egyszerre csak egy csapat épülhet...”