Újabb óriást sikerült legyőzni

Támadásban ugyan a vártnál valamivel kevesebbet nyújtott a magyar válogatott a lódzi mérkőzés első félidejében, azonban elégedetlenek aligha lehetünk, ha tudjuk, hogy az aktuális ellenfél, Lengyelország a FIFA-világranglista 16. helyét foglalja el.

A vártnál kevesebb néző jött el a Widzew-stadionba, ettől függetlenül a találkozó jól szolgálta mindkét csapat felkészülését. Az köztudomású, hogy Lengyelország november 17-én sorsdöntő Eb-selejtezőt játszik Varsóban Belgiummal (ha nyer a holland mester, Leo Beenhakker irányította együttes, kijut az osztrák–svájci közös rendezésű Európa-bajnokságra), és bár a magyar válogatottnak nem kell hasonló összecsapásra készülnie, Várhidi Péter is úgy vélekedett, a kilencven perc alkalmat kínál megfiatalított csapata formálására. A házigazdák szombaton Kazahsztán ellen játszottak Eb-selejtezőt, és az akkori kezdő tizenegyükből öt játékos pihenőt kapott. Ennek ellenére azt nem állíthatjuk, hogy tartalékos lett a lengyel együttes, hiszen akik az alapemberek helyére kerültek, bizonyítani akarták, a szakmai stáb a későbbiekben számolhat velük. Ami a magyar válogatott összeállítását illeti: a Málta elleni találkozót eltiltás miatt kihagyó Vanczák Vilmos visszakerült a védelem bal oldalára, Hajnal Tamás lett az irányító, Priskin Tamás azonban csak a kispadon kezdte az összecsapást. Némi gondot okozott, hogy a stabil jobb oldali védő, Szélesi Zoltán nem tudta vállalni a játékot (Málta ellen kapott rúgást a lábára), helyén a Mattersburg légiósa, Csizmadia Csaba kezdett. A játékrész első negyedórája némi lengyel fölényt hozott, ám a magyar együttes fegyelmezetten védekezett, így igazán nagy helyzet nem adódott a házigazda előtt. Ebben a periódusban jól tolódtak a magyar futballisták, a gondot csak az okozta, hogy a labdaszerzést követően nem tudtak támadásba lendülni. Megesett, hogy valamelyik védelemben szereplő játékos átrúgva a középpályát, 50 méteres indítással akarta játékba hozni Gera Zoltánt és Dzsudzsák Balázst, azonban a remek felépítésű lengyel futballistáknak nem okozott gondot a légi párharcok megnyerése.

Az első valamirevaló lehetőség a magyar válogatott előtt adódott. A Málta ellen szabadrúgásból bombagólt szerző Tőzsér Dániel ballábas lövése után a labda nem sokkal kerülte el a lengyel kapu jobb felső sarkát. Idekívánkozik még egy megjegyzés: minden bizonnyal sokan emlékeznek rá, hogy a közelmúltban a DVSC-TEVA alapembere, Dzsudzsák Balázs lapunknak azt mondta, a hazai bajnoki mérkőzéseken mindig van ideje átvenni a labdát, a védők rendre későn támadják meg. Bebizonyosodott, a nemzetközi porondon valóban más a helyzet, mert amikor a debreceni futballista Tőzsér Dániel legurított szabdrúgása után átvette a labdát és kapura akarta lőni, egyből Kamil Kosowskival találta magát szemben...

Az első negyvenöt percben nem volt acélos a magyar csapat támadófutballja, a második játékrészben már bátran, kezdeményezően játszottak labdarúgóink, és megérdemelt győzelmet arattak Lengyelország ellen.

A védekezésben továbbra sem lehetett kifogást találni, ezt bizonyítja, hogy a lengyeleknek nem akadt kijátszott helyzetük, és csak kétszer tudták veszélyeztetni Fülöp Márton kapuját – mindkét alkalommal átlövésből. Ebben a játékrészben már több remek ütemű átadást láthattuk a magyar futballistáktól, mindig volt, aki az oldalvonal mellett megindult, a passzok többsége pontos volt, a kezdeményezőkészség nem egy helyzetet eredményezett. Hajnal Tamás lövésénél a kapufa még kisegítette a hazaiakat, Priskin Tamás ellen azonban már csak büntetőt érően tudtak szabálytalankodni, és a jó formában futballozó Hajnal Tamás nem hibázott.

S bár a lengyeleknél Leo Beenhakker több alapemberét is pihentette, ennek ellenére büszkék lehetünk, hiszen a FIFA-ranglistán magasan jegyzett csapat ellen úgy szerezte meg válogatottunk a győzelmet, hogy ellenfele igazi gólhelyzetet sem tudott kialakítani.

Elmondhatjuk: ismét lépett előre a Várhidi Péter irányította csapat.

Mégpedig nagyot.