Barátok, de riválisok (folytatás)

Emlékszem egy Finn ország elleni utánpótlásválogatott meccsre, amikor mindketten két gólt szeretünk.”

Feczesin Róbert is jól emlékszik arra a találkozóra, de immár legalább akkora örömmel gondol vissza Olaszország legyőzésére, a bosnyákokkal szemben elért sikerre, illetve a szombati Málta ellen megszerzett három pontra, mint az U21-es válogatottban lejátszott eredményes meccseire. Ám a Brescia támadója az elmúlt hetekben, hónapokban mutatott kitűnő sorozata ellenére is a „földön jár”, és hangsúlyozta: akkor sem lesz elégedetlen, ha a kispadra jelöli őt a kapitány.

Noha valóban versenyhelyzet alkult ki a válogatott csatárposztjának megszerzését illetően, jelei sem mutatkoznak az esetleges túlfűtött rivalizálásnak Feczesin Róbert és Priskin Tamás között. A barátok jól tudják: ez a konkurencia csakis a fejlődést szolgálja. „Kicsiben” ez már a hétfői tréningen is látszott, ahol mindkét támadó frissen mozgott – persze ellenfélként. A szerdai, lengyelországi barátságos összecsapáson tehát a játékrendszer adott, s bár hétfő délelőtt Szélesi Zoltán kisebb combfájdalom miatt külön tréningezett a társaktól, vélhetően a kezdő tizenegyben sem lesz sok változás. A kérdéses csatárposzt mellett a balhátvéd pozíciójában lehet helycsere, Vanczák Vilmos visszatérhet az együttesbe.

Már ha addig nem esik ki valaki, ugyanis a Vízművek-pályán tartott edzésen két futballistát is ápolni kellett – előbb Halmosi Péter kapott rúgást a vádlijába, majd Juhász Roland orrába került zsebkendő egy ütközés után –, ami jól jellemzi a labdarúgók elszántságát, akik a kétkapus játék során maximális odadással küzdöttek.

El is kélt egy-egy „nyugtasd meg!” utasítás, ám ezek a szavak nem azt szolgálták, hogy megóvják az esetleges feszülségtől egymást a futballisták, hanem a türelmes, kivárásos játékra szólították fel a címzettet, amely sokak szerint az újjáépített válogatott legnagyobb erőssége.