Visszavágtak a máltai gyalázatért

Sokan bizonyára megmosolyogták Várhidi Pétert, amikor a Málta elleni Európa-bajnoki selejtező előtt arról beszélt, ez a kilencven perc nehezebb lesz, mint az augusztusi, Olaszország elleni volt, amelyet bravúrral 3–1-re megnyert a magyar együttes. A szövetségi kapitány ezt arra alapozta, hogy az aktuális világbajnok ellen labdarúgóinkat nem nyomasztotta a tét, bátran nekiugorhattak az ellenfélnek, Málta ellen ugyanakkor – az utóbbi mérkőzések jó teljesítményét látva – mindenki várta a biztos sikert.

A szombati Eb-selejtező első félideje azt bizonyította, bizony igencsak meg kell majd szenvedni a három pontért.

Várhidi Péter az utolsó pillanatig kivárt a kezdőcsapat kijelölésével, végül a kérdéses posztokat illetően úgy döntött, hogy a bal oldali védő szerepkörében Balogh Bélát játszatja, míg az eltiltott karmestert, Hajnal Tamást Filkor Attila pótolja. Ez még rendben is lett volna, arra azonban már kevesen számítottak, hogy az Internazionale futballistája nem a jobb oldalvonal mellett futballozik, hanem középen, és Gera Zoltán marad kint a szélen. Az első gólveszélyes hazai támadásra jó tíz percet kellett várni, és bár a csapatkapitány, Gera Zoltán jobb oldali beívelésére Feczesin Róbert remekül robbant be a rövid sarok felé, a máltai kapus, Justin Haber védeni tudott. Talán sokan emlékeznek még rá, hogy Gera Zoltán éppen a Szusza Ferenc Stadionban rúgott fantasztikus ollózós gólt San Marino ellen, és nem sokon múlott, hogy a máltaiak kapujába is betaláljon ily módon. Aztán aki nem ismerte Michael Mifsudot (bár a magyar szurkolók között aligha akad ilyen...), a 17. percben tapasztalhatta, miért is kívánták az odavágón a magyar futballisták a pokolba. A máltai támadó a balösszekötő helyén villámgyorsan ritmust váltva került helyzetbe, és ha nincs Juhász Roland önfeláldozó bevetődése, meglehet, hátrányból kellett volna tovább küzdeni.

Amikor jó félórányi futballt követően előnyhöz jutott a magyar csapat, többen gondolhatták, hogy a történelem ismétli önmagát. 2005 szeptemberében ugyanis a Szusza Ferenc Stadionban a magyar válogatott vb-selejtezőn 4–0-ra győzött Málta ellen, és akkor is éppúgy gondot okozott eleinte a máltai védelem feltörése, mint most, és ami akkor Torghelle Sándornak a 35. percben sikerült, az Feczesin Róbertnek ezúttal a harmincnegyedikben: gólt szerzett, és ezzel vezetett a magyar válogatott. Megvolt tehát az előny, azt azonban nem állíthatjuk, hogy sziporkázott volna a csapat. Az oldalvonal melletti területeket (különösen a bal oldalon) nem sikerült bejátszani, olykor túlzottan sok volt hátul a keresztpassz, a mélységi indításokra pedig a máltai védőknek mindig volt idejük visszazárni. Ugyanakkor a remélt vezetést sikerült megszerezni, és bár a félidő hajrájában Fülöp Márton éberségére is szükség volt, a szurkolók örömmel nyugtázták: előny a magyar válogatottnál.

A szünet után ötpercnyi futballt követően Feczesin Róberttől talán a mérkőzés legszebb passzát láthattuk, és bár Tőzsér Dániel egyedül állt szembe a vendégek kapusával Justin Haberral, a helyzet kimaradt, így továbbra is volt izgulnivaló. Szerencsére válogatottunk fölényben játszott, amit Juhász Roland fejese és Gera Zoltán átlövése is jelzett, azonban az újabb gólra sokáig kellett várni.

Igaz, megérte.

Tőzsér Dániel szabadrúgása után a labda elemi erővel vágódott a kapufáról a máltai kapuba, a közönség pedig hálás volt, mert azt látta, hogy ha nem is hiba nélkül, de hatalmas akarattal futballoztak a hazai játékosok. Gera Zoltánnak – aki egyébként még az első félidőben helyet váltott Filkor Attilával, és bekerült középre – minden megmozdulása élmény volt, de Feczesin Róbert és a többiek is méltó társai voltak. A nemzeti együttes elsősorban a második félidőben játszott jól, és megmutatta, ma már képes arra, hogy hozza a kötelező győzelmet. Úgy tetszik, a jó széria tart, az Olaszország elleni augusztusi győzelme óta Bosznia-Hercegovina, Törökország és Málta ellen is jól teljesített a csapat. Az utolsó percekben a közönség a „Szép volt, fiúk!” rigmust skandálta, jelezvén, a drukkerek elfeledték az egy évvel ezelőtt máltai szégyent, mert a csapattól ismét harcos, stílusos futballt láttak.

(A válogatott mérkőzéssel kapcsolatos további írásaink a 4–5., tabella a 6. oldalon)