„Mi élvezzük a futballt”

Jól látom: vékonyabb a jobb lába, mint a bal?Jól látom: vékonyabb a jobb lába, mint a bal?

Egyelőre igen – mondta Németh Krisztián. – Remélem, már nem sokáig lesz így, és hamarosan egyformán erős lesz mindkét lábam.

Gyanítom, a sérülés miatt van ez így. Fáj még?

Szerencsére nem. Egy cisztát kellett eltávolítani a térdemből, és a jelek szerint a húszperces beavatkozás kitűnően sikerült, most már játék közben sem gondolok arra, hogy még nem az igazi a térdem. Igaz, hogy óvatosan már edzhettem, erősíthettem a lábam és a felsőtestem a konditeremben, de magam sem tudtam, mire vagyok képes. Úgy láttam, a rehabilitációs szakemberek is nagyon értik a dolgukat Liverpoolban.

Remélhetőleg az orvosok is: csütörtökön csapattársa, Simon András vállát műtötték meg.

Ne is mondja! Sokat beszéltem Andrissal, igyekeztem tartani benne a lelket, hiszen nagyon elkeseredett, hogy nem lehet itt velünk. Tudja, amióta kiderült, hogy mi rendezzük ezt a selejtezőt, Angliában mindennap tárgyaltunk róla Andrissal, és persze kapusunkkal, Gulácsi Péterrel is, hogy de jó lenne a magyar közönség előtt jól szerepelni!

Odakint állandó honvágya van az embernek, egy-egy ilyen tornára hazajönni külön öröm – hogy mást ne mondjak, a fehérvári stadionban ott volt az édesanyám, és ennek nagyon örültem. Visszatérve a műtétre, átérzem Simon András helyzetét, hiszen ő is itt akart lenni velünk, sokáig úgy volt, engem sem enged el a Liverpool erre a selejtezőre. Rafa Benítez mindennap kérdezte, hogy van a lábam, bírom-e a terhelést, és ez a figyelem is ösztönzőleg hatott rám.

Többen mondták már, jó ebben a csapatban játszani.

Mitől különleges ez az együttes?

Ennek a gárdának az lehet a titka, hogy kissrác korunk óta együtt vagyunk, jól ismerjük, szeretjük egymást, kitűnő a közösség. Nikházi Márk és Szabó László például egészen kicsi korom óta jó barátom, Agárdon éveken át tanultunk, futballoztunk, éltünk együtt a kerettagok nagy részével, akik közül nem is tudok senkit kiemelni, hiszen mindenkivel nagyszerű a kapcsolatom, egyszóval ragyogó társaságba jövünk haza.

Korábbi edzője, Both József mondta: Koman Vladimir és Németh Krisztián az 1989-esek között Európa-szerte egyedülálló duót alkot.

Emlékszem erre, és jólesik a dicséret. A tavaly májusi, luxemburgi U17-es Eb-döntő óta nem játszottam Koman Vladimir előtt, de most, ahogy beszálltam, minden úgy működött, mintha mindennap együtt futballoznánk: szerdán is úgy indított, hogy a labda kikerülte a walesi védőt, és én már mentem is a kapu felé. „Vologya” nagyon jó játékos, remek passzokat ad, szeretek vele futballozni, ragyogóan megértjük egymást, de ez ugyanígy igaz Nikházi Márkra is.

Hétfőn és szerdán is hatalmas ováció kísérte pályára lépését. Hogyan élte meg a fogadtatást, és minek köszönhető a szeretet?

Nem tudom, engem is meglepett, de határtalanul jólesett a nézőtérről áradó rajongás, egészen feldobott. Azt hiszem, ezen a két meccsen is kiderült, hogy ez sokra hivatott együttes, többen már külföldön játszunk, talán emiatt tőlünk várják a szurkolók, hogy a hátunkon vigyük a csapatot. Nézze, mi minden pillanatban meg akarjuk mutatni, hogy tényleg tehetségesek vagyunk, hogy lehet ránk számítani, ezért küzdünk, hajtunk, és ha sikerül, próbáljuk szép megoldásokkal is szórakoztatni a nézőket. Mi még fiatalok vagyunk: ha sok néző van a meccseinken, az doppingol bennünket, ezért remélem, szombaton Tatabányán is sokan eljönnek majd megnézni minket. Ha mi élvezzük a futballt, a nézők is jól szórakoznak: márpedig remek érzés a közönség vastapsát hallgatva levonulni a pályáról.