Gyengéd óriás

Vágólapra másolva!
2007.10.02. 23:42
Címkék
Négy olimpián indult, egyszer sem favoritként, mégis mind a négyszer győzött. Az első volt, aki mind a négyszer ugyanabban a versenyszámban lett aranyérmes. (Az atléták közül ez rajta kívül azóta is csak az amerikai Carl Lewisnak sikerült.) Az ellenfelei szerint ahol a dobókörbe lépett, ott más csak reménykedhetett a sikerben. A diszkoszvetés örökös királya, Al Oerter hétfő reggel, 71 esztendősen hunyt el.

Tizenöt évesen az a legkedve sebb szórakozása, hogy viszszadobálja a diszkoszt a gyakorlatozó atlétáknak. Nem sokáig hódolhat a szenvedélyének, köszönhetően annak, hogy hamar észreveszik: visszafelé hosszabb utat tesz meg a diszkosz, mint „odafelé”. Magától értetődő, hogy öt évvel később már olimpiára készülhet, hogy aztán több mint egy évtizeden át Melbourne-től (1956) Mexikóvárosig (1968) hitbizományának tartsa az aranyérmet.

Négy olimpia, négy arany. Fantasztikus produkció. Ritkaság, még a mai, az üzemszerűen, minden apróságra figyelve felkészített klasszisok esetében is. Főként úgy, hogy Al Oerter egyetlen játékokra sem érkezik esélyesként, ráadásul Tokióban (1964) és Mexikóvárosban (1968) még egészségesnek sem mondhatja magát.

Hogy Melbourne-ben nem ő volt a favorit, az természetes. Az már kevésbé, hogy első dobásával (56.36) az élre áll, s hiába küzd esélyesnek kikiáltott honfitársa, Fortune Gordien s az olasz Adolfo Consolini, nem tudják utolérni. Ha a dobókörben nem is, a dobogón megremeg a térde, az ellenfelek helyett az eredményhirdetés gyengíti el.

Később persze megszokja a ceremónia hangulatát, s azt is, hogy nem vele kezdődik a sor. Rómába (1960) Richard „Rink” Babka árnyékában érkezik. A jeles honfitárs két okból is főszereplő az életében: ő az, aki

megfosztja több mint kétesztendős veretlenségétől, s ő az, akinek római aranyát köszönheti. Hiába dob ugyanis nagyobbat a világcsúcsnál a selejtezőben, az ötödik sorozat után csak második. Babka mögött, aki a mai „korszerű” észjárás szerint elképesztő tettre szánja el magát. Odalép Oerterhez, hogy közölje, túl mélyen van a bal keze a dobásnál. Oerter bólint, zsebre teszi a tanácsot, majd élete addigi legjobbját dobja (59.18). Aztán köszönetképpen biccent a sóbálványnyá meredő Babkának, s máris mehet a második olimpiai aranyáért.

Tokióban (1964) bizonyos Ludvik Danek feni rá a fogát. A cseh (szlovák) dobó esélyeit növeli, hogy alig egy héttel a rajt előtt Oerter nyaki porckorongsérülést szenved, az orvosok bevérzéssel ijesztgetik, hat hét pihenést parancsolnak, de neki beszélhetnek. Fűzőt ölt, jegeli magát, fájdalomcsillapítókat kapkod be, de teszi a dolgát a tőle megszokott módon. Bekínlódja magát a döntőbe, ahol a fájdalomtól elgyötörve azt mormogja, hogyha elsőre nem jön a győztes dobás, minden elveszett. Nem jön. Az ötödik sorozat előtt csak harmadik. Akkor beáll a dobókörbe, lassan kezdi a forgást, hogy aztán a dobásba hihetetlen, rá jellemző lendületet vigyen. 61 méter – és máris megvan a harmadik.

Mexikóvárosban ismét egy honfitárs, Jay Silvester mögött áll a sorban. A válogatón kikap tőle, a selejtezőben olimpiai rekorddal ijesztgeti. Olyannyira, hogy az első dobását elrontja, a másodiknál kilép. Nyaka fűzőben, lábán bandázs, senki sem ad neki esélyt. Aztán megrázza magát, s éppen a vetélytárs igazát bizonyítja, Silvester ugyanis így óvatoskodott a verseny előtt:

„Lehetsz bármennyire erős, magabiztos, tettre kész, érkezhetsz a legjobb eredménnyel, ha Oerter is ott van, legfeljebb reménykedhetsz a sikerben”. A lényeg, hogy Oerter 64.78 métert dobva az élre áll, amivel sokkolja a többieket. Bizonyság rá, hogy Silvester csak az ötödik helyen zár.

Négy olimpia, négy arany – fantasztikus tett. És frappáns összegzés Al Oertertől: „Az első meglepő volt, a második nehéz, a harmadik fájdalmas, a negyedik pedig elégtétel.”

Egy esztendővel a mexikóvárosi diadal után Oerter bejelenti visszavonulását. Senki sem hisz neki. Münchenben (1972) csak akkor nyugszik meg a mezőny, amikor nem látják készülődni a selejtező előtt. Az atlétavilág nem véletlenül gyanakszik, hiszen 1980-ban, Moszkva előtt Oerter ott van az olimpiai válogatón (negyedik, de nincs jelentősége a bojkott miatt), sőt négy esztendővel később, Los Angelesben is elindulna, ám közbeszól egy Achilles-ín-sérülés. Pedig ekkor, 47 esztendősen 67.89 méterre képes. (Csak összehasonlításul: az olimpiát a német Rolf Danneberg 66.60 méterrel nyeri meg.)

„Teljes életet élt, különleges ember volt, kuriózum. Egy gyengéd óriás” – így felesége, közvetlenül a halála után.

Elfogult, kissé közhelyes vallomás.

Hitelt Al Oerter kivételes pályafutása ad neki.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik