Csupán kettő hiányzik

„Talán kifizetődik a mai napon, hogy én vagyok a tapasztaltabb” – nyilatkozta óvatosan Roger Federer az amerikai nemzetközi bajnokság férfi egyesének Novak Djokovics elleni fináléja előtt, és hozzátette: „Remélem, vissza tudok vágni neki a montreali vereségért.” Augusztus közepén ugyanis a montreali mesterversenyen a 20 esztendős szerb úgy verte meg a világelsőt, hogy kétszer is a rövidítésben múlta felül – ilyesmi aztán tényleg ritkán fordul elő Federerrel, akit pedig már legyőzni sem nagyon szokott senki.

Lám, milyen az igazi zseni: Federer jóslata és reménykedése is pontosan bejött. Nagyobb rutinjával (meg persze helyenként kiváló játékkal) győzte le a legfontosabb pillanatokban még zöldfülűként viselkedő Djokovicsot, ráadásul most ő nyert két tie-breaket, helyreállítva a Montrealban kissé megbillent erőviszonyokat.

Öt szettlabdát rontott el az első felvonásban

Pedig Djokovics sokáig igazán jól tartotta magát, sőt. Megnyerte az első két labdamenetet, és egészen bátran lövöldözte vissza a világelső labdáit, javarészt sikerrel. A saját szervái is kiválóan működtek, így aztán magabiztosan hozta adogatójátékait a páholyában helyet foglaló Marija Sarapova és Robert de Niro legnagyobb örömére. (Ha már itt tartunk, egészen magas volt az egy főre eső Oscar-díjak aránya a 25 ezer nézővel zsúfolt Arthur Ashe Stadionban, miután de Niro mellett Robin Williams és Dustin Hoffmann is betett egyet-kettőt a közösbe.) Federer azonban maga sem bízott semmit a véletlenre: míg az év első felében – főleg kisebb versenyeken – hajlamos volt elrontani jó néhány könnyű labdát, ellenfelének most minden pontért meg kellett küzdenie fogadóként, ami a világelső ellen sohasem kecsegtet sok sikerrel.

Így aztán Djokovics hiába játszott rokonszenvesen bátran, 5:5-ig nem volt esélye ellépni a svájcitól, akkor viszont kihasználta, hogy ellenfele hangyányival gyengébben adogatott, valamint elhibázott két pofonegyszerű tenyerest, így a szerb a játszmáért adogathatott.

Egy perc múlva pedig már három labdája volt az első szetthez. Ám elszúrta mindhármat, majd még két lehetőséget elpuskázott (ráadásul az ötből legalább háromszor csak magának tehetett szemrehányást), ami annyira megzavarta, hogy végül egy kettős hibával elveszítette a gémet. A rövidítésben pedig hiába voltak meg ismét a lehetőségei, újabb könnyű labdákat rontott (csapkodta is az ütőjét rendesen), miközben Federer kis túlzással csak arra figyelt, hogy ő maga ne hibázzon, a megzavarodott szerb pedig két újabb kettős hibával végképp kiírta magát a 7–4-gyel záruló rövidítésből és a játszmából, amely a kezében volt, de képtelen volt megnyerni.

Novak Djokovics ismét elpuskázta a lehetőséget

Földi halandó ilyenkor bedobja a törülközőt a világelső ellen, de Djokovics inkább szétcsapott egy vizesflaskát (a labdaszedők alig győzték feltörölni a maradványokat), majd visszament a pályára, és ismét nekiesett a talán a kelleténél kényelmesebb Federernek. A világelső bemutatott ugyan néhány parádés megoldást, de sem elég kezdeményező, s e m elég pontos nem volt, így brékhátrányba került az igen agresszív szerb ellen. Ám 1:4 után ő is ráérzett a játékra, végre a tőle megszokott utánozhatatlan módon teniszezett az alapvonalról, és tizenegy labdamenetet nyerve egyhuzamban kiegyenlített, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.

Federer azonban 6:5-nél három sima tenyerest elrontott (mondjuk, a három labdája öszszesen ha tizenöt centivel szállt túl a vonalon…), de Djokovics hiába jutott így két bréklehetőséghez, a másodiknál két milliméterrel kiütötte a szettlabdát – most ezen múlott a játszma. A rövidítésben ugyanis a szerb már csak négy labdamenetig volt ellenfele a legfontosabb pillanatokban ismét ellenállhatatlan világelsőnek, aki ezt a tie-breaket 7–2-re nyerte meg.

Az összecsapás végén már nem volt pardon

A harmadik szett már kevesebb izgalmat, ellenben fantasztikus színvonalat hozott: Djokovics minden tőle telhetőt megtett a szépítésért, ám Federer is hozta azt a játékát, amellyel alig lehet egyáltalán megszorítani. Egymást váltották a szebbnél szebb megoldások, miközben mindketten hozták saját adogatójátékaikat. 5:4 után Federer befutott egy elérhetetlennek tűnő rövidítést, megütötte a meccs adogatásfogadását és az év fonák keresztütését, a végén pedig a szerb is rontott kettőt – így Federer győzött.

Djokovics ezzel együtt majdnem akkora ünneplést kapott, mint a bajnok (még Sarapova is csatlakozott a „Novak! Novak!”kórushoz), és biztos, hogy látjuk még őt is Grand Slam-trófeát magasba emelni. A bajnok azonban – egyhuzamban negyedszer – Federer lett, aki az elsőségért rekordösszeget, 2.4 millió dollárt kapott, miután az US Open felvezető versenysorozatán is ő volt a legeredményesebb.

„Ha könyvet írok, Hét szettlabda lesz a címe – mondta nem kevés öniróniával Djokovics a találkozó után, de aztán komolyra fordította a szót. – Roger ismét megmutatta, hogy ő a legjobb. Tudja, milyen nagy nyomás alatt teniszezni, tudja, hogyan kell megbirkózni az ilyen helyzetekkel. Nekem ez még teljesen új.”

Ha a szerb így folytatja, hamar beletanul a finálékba.

Egyelőre azonban Roger Federer a férfitenisz királya, akinél, ha összeszedi magát, márpedig a Grand Slameken rendre így tesz, nincsen jobb teniszező. A világelső tizenkettedik nagy tornagyőzelmét aratta, amivel már a második az örökranglistán – csak a tizennégyet gyűjtő Pete Sampras előzi meg.