Megnőtt az önbizalma

Néhány hónapja azt mondta, a négy nagy torna közül az US Opent szereti a legkevésbé. Azóta megváltozott a véleménye.Néhány hónapja azt mondta, a négy nagy torna közül az US Opent szereti a legkevésbé. Azóta megváltozott a véleménye.

Tényleg, valahogy megkedveltem New Yorkot. Korábban tartottam az US Opentől, nem is ment jól a játék kemény pályán, előzetesen aggódtam is. Ám sokat fejlődtem az utóbbi időben, és a felkészülésem is jól sikerült, nem beszélve magáról a tornáról. Tökéletesen elégedett és nagyon boldog vagyok.

Pedig nem kezdődött biztató előjelekkel a verseny. Mennyire volt súlyos a hátizomhúzódása?

Sokáig azt hittük, nem tudok pályára lépni, csak az első mérkőzésem előtt tudtam edzeni fél órát. Szerencsére találtunk egy remek csontkovácsot, aki rendbe hozott.

A német Sandra Klösel ellen kezdett. Mondhatjuk, hogy a hozzá hasonló, a top százon kívüli teniszezők ellen már kötelező a győzelem?

Ha nem is kötelező, de ha tudom hozni a saját játékomat, és nem teniszezem nagyon rosszul, akkor jók az esélyeim.

Az első igazán nagy skalpot a hetedik kiemelt orosz Nadja Petrova ellen gyűjtötte.

Petrova nagyon keményen kezdett, de számítottam erre, elvégre nem véletlenül van ott évek óta a világ élvonalában. Hamar sikerült felvennem a tempóját, és nagyon jól teniszeztem öt kettőig. Akkor egy kicsit leült a játékom, passzívabbá váltam, és ezt majdnem kihasználta. Feljött öt négyre, de akkor sikerült rátennem még egy lapáttal, és a második szett is jól sikerült.

Az egész tornán jellemző volt, hogy amikor a „torkán volt a kés”, akkor nyújtotta a legjobb játékot.

Igazából én sem tudom megmondani, miért, de amikor az ellenfelem bréklabdához jut, valahogy mindig jobban koncentrálok. Még a Szvetlana Kuznyecova elleni negyeddöntőben is, amikor pedig nem ment a játék, bréklabdáknál sikerült ászt vagy ász értékűt adogatnom.

Úgy tűnt, azon a mérkőzésen már nem teniszezett olyan pontosan. Elfáradt?

Főleg mentálisan vett ki sokat belőlem, hogy előtte másfél hétig egyetlen nap pihenőm sem volt. Próbálkoztam, volt is néhány lehetőségem, de nem sikerült jó megoldásokat választanom, Kuznyecova pedig alig hibázott.

Nem lett volna jobb, ha nem indul párosban, inkább rápihen az egyénire?

Gondolkoztunk a visszalépésen, de már megígértem a partneremnek, Vladimira Uhlirovának, hogy elindulunk, nem mondhattam vissza a szereplést. Végül nem bántam meg a döntést: mégiscsak egy Grand Slam torna elődöntőjéig jutottunk, amire mindenképpen büszke lehetek.

Oda is rögös út vezetett: a negyeddöntőben például már egyszettes és három egyes hátrányban voltak, amikor elkezdtek teniszezni.

Hát..., megtáltosodtunk. Előtte nekem sem ment a játék, a párom sem volt valami jó, de egy háromnál semmi negyvenről megnyertük a játékot, ami elbizonytalanította ellenfeleinket, mi pedig lendületbe jöttünk. Az elődöntőben visszafogottabbak voltunk, de így is nagyon örülök a szereplésemnek.

Itthon valóságos társadalmi vita bontakozott ki arról, jó-e az, hogy párost is játszik, vagy

inkább az egyesre kellene koncentrálnia. Ön mit gondol erről?

Szeretek párosozni, de azt el kell ismerni, sokat kivesz belőlem, amikor az egyes is jól megy, két fronton kell helytállnom. New Yorkban is pihenő nélkül teniszeztem végig tíz napot. Fogok még indulni párosban, de kevesebbszer, mint eddig. Hogy pontosan hol, mikor és kinek az oldalán, az a jövő zenéje.

A remek New York-i szereplésnek köszönhetően olyanok is elkezdtek szurkolni önnek, akiket korábban egyáltalán nem érdekelt a tenisz. A tengerentúlról mennyire érzékelte, hogy valóságos Szávay-láz tört ki Magyarországon?

Akkor tudatosult bennem, mennyien érdeklődnek, amikor megérkeztem Budapestre, és láttam, mennyien várnak rám a repülőtéren. Előtte csak az otthoniak mesélték telefonon, hogy sokat foglalkoznak velem.

Megváltozott az élete az elmúlt hónapokban, amióta bekerült a világelitbe?

Meg, nagyon, de ezt egyáltalán nem bánom. Régi ismerősök találnak meg újra, más szemmel néznek rám az emberek. Egyre több ajtó nyílik meg előttem, és mindenki igyekszik a kedvemet keresni, megkönynyíteni az életem.

És a riválisok? Megismerik már?

Másképp kezelnek. Klöselen például a mérkőzésünk előtt láttam, hogy tart tőlem, csak a szeme sarkából nézegetett előtte az öltözőben. Ami pedig a nagy neveket illeti, ők is jóval kedvesebbek, kivéve talán Petrovát, aki összesen annyit mondott, miután legyőztem, hogy nagy szerencsém volt, és a bíróval sem fogott kezet.

Ön is másképpen megy fel a pályára, mint néhány hónappal ezelőtt?

Sokkal több az önbizalmam, tudom, hogy képes vagyok legyőzni top tízes játékosokat is.

A célkitűzései változtak?

Kénytelen voltam változtatni rajtuk. Eredetileg a legjobb harmincba akartam év végére eljutni, ez már teljesült. Az új feladat a legjobb tizenhat közé kerülni az Australian Openig.

Ha jól sejtem, ezek szerint nem a jól megérdemelt pihenés következik.

Pedig el tudnék képzelni egy kis szünetet. De nincs mese, szerdán már utazom Ázsiába, ahol három versenyen indulok. Gondolkoztunk rajta, hogy érdemesebb lenne egy hetet kihagyni, de inkább az ázsiai túra végéből csípünk le egy kicsit, és az októberi zürichi első kategóriás torna előtt lesz egy hét szünetem. Utána már csak egy versenyen indulok az idén, október végén következik a pihenés. Még nem tudom, kivel és hová, de biztos, hogy elmegyek, és nyaralok egy nagyot.