A Lokinál most csak a bíró volt rosszabb

Az MTK-tábor a szokott lét számban jelent meg a pénteki csúcstalálkozón, a Loki-drukkereket ellenben csupán egy maroknyi társaság kísérte el a Hidegkuti-stadionba. Az első félidő javarészében látottak alapján érthetővé vált a DVSChívek távolmaradása, a háromszoros bajnok ugyanis gyatra futballal rukkolt ki. Enerváltan botorkált Miroslav Beránek legénysége, s igazán az sem rázta fel a látogatókat, amikor az ügyesebben passzolgató kékfehérek Szabó Sándor játékvezető hathatós támogatásával előnyt szereztek. A Loki dühtől fuldokló cseh trénere le-föl lépkedett a kispad előtti területen, ám jó ideig hiába próbálta intenzívebb mozgásra ösztökélni játékosait. Jellemző a DVSC formájára: egy vendégszabadrúgásnál Rudolf Gergely csak ímmel-ámmal, edzője folyamatos noszogatására állt be az MTK sorfalába – kell-e mondani, hogy Dzsudzsák Balázs éppen őt lőtte ki a labdával, ráadásul érzékeny ponton találva el a Nancyból hazatérő csatárt. A Debrecen előadását látva korántsem volt törvényszerű a végjáték fordulata, ám az MTK olyannyira visszavett a tempóból, hogy a kocogós futballban már a DVSC is feltalálta magát. A második felvonásra Garami Józsefnek váltania kellett, mert Zsidai Lászlót még a szünet előtt hordágyon tolták az öltözőbe. S ha már így adódott, a kékek szakmai igazgatója még egyet váltott, Horváth Leventét pedig a jobbhátvéd posztjáról a fedezetsor tengelyébe vezényelte. Ettől hamarosan ütőképesebb lett a hazai együttes, ugyanakkor a változáshoz persze az is kellett, hogy a Lokinak érezhetően nem volt kedve rangadóvá faragni a csöndesen csordogáló mecscset. Az ambíciótlanságnak nem maradt el a büntetése, a bajnokhoz méltatlanul gyönge védelem asszisztálásával kétszer is Balogh János hálójába került a labda. S bár másodjára Kulcsár Tamás lesen volt, bizony nem hibáztak a meccstől távolmaradó debreceni rajongók, mert kedvenceik ezen az estén kiábrándító produkcióval álltak elő.

A többi mérkőzés beharangozója a 6–7. oldalon