Talma a gyaloglás híve

Talmácsi Gábor szokása szerint gyalog járta be a brnói pályát. Nem mintha nem lenne robogója, de így szokta meg, és most is ennél maradt. Hogy más végzett tíz perc alatt, miközben neki egy óra hosszat tartott? Na és?! Ezt a napot erre szánta.

Menedzserével és egyik szerelőjével gyalogolta végig az 5403 métert, ezúttal is jól megnézte magának mind a 14 kanyart. Hja kérem, aki a világbajnoki címre pályázik, annak alaposnak kell lennie, még akkor is, ha már úgy ismeri az itteni aszfaltcsíkot, mint a tenyerét. Mert hát mindig változhat valami – a rázókövek, a bukótér, bármi.

Most az egyedüli újdonságot az jelentette számára, hogy az egyik kanyarban keresztben és hosszában is keskeny bevágást látott az aszfalton – talán a vízelvezetés miatt csinálták, mindenesetre elraktározta az információt. Valamire csak jó lesz.

A boxban még mindenki a nyaralásról beszélt, az élményeit mesélte, de azért közben szorgoskodtak is a szerelők és a mérnökök. Az „építkezés” nem sok időt vett igénybe: kedden megérkeztek, szerdán pedig a csapatok színeibe öltöztették a boxokat. A motorok egészben utaztak, de ez csütörtök délelőtt már egyáltalán nem látszott rajtuk: Talmáét például apró darabjaira szedték, hogy aztán szorgos kezek újra összerakják. Biztos, ami biztos.

Maga a pilóta a megszokott napi rutinját követte, még az sem tudta kizökkenteni, hogy úton-útfélen megállították.

Néhány korán érkező magyar drukker bekiabált neki a boxutcába, hogy „Hajrá, Talma!”, ő intett nekik, és ment tovább. Megállította az Aprilia egyik nagy mágusa, mondta neki, jó lenne, ha jövőre már a 250esek között láthatná, majd sok szerencsét kívánt a hétvégére.

Jött egy olasz, már messziről ordított, hogy „Ciao, Gábor! Andiamo!” Vagyis, hogy „Szia, Gábor! Gyerünk!”.

Aki nem ismeri, annak furcsa lehetett, hogy Talma mindenkivel óvatosan fog kezet. Nem mintha nem kedvelné az üdvözlésnek ezt a formáját, csak éppen három évvel ezelőtt eltörte a jobb kézfejét – mellesleg éppen itt, Brnóban –, ami azóta is érzékeny, ha sokat szorongatják, bedagad. Márpedig erre nincs szükség így, a nulladik napon.

Apropó, kéz! Talmácsi csütörtök délután kapta meg vadonatúj kesztyűjét és csizmáját, amelyet kifejezetten erre a versenyhétvégére készíttetett, és amelyet utóbb valószínűleg elárvereznek majd, hogy a befolyt összeget jótékony célra fordítsák. A kesztyű és a lábbeli csillog-villog, de szó szerint, hiszen mindkettő arany színű. Nem arra utal, hogy Talmácsinak csak az aranyérem az elfogadható, inkább azért van, hogy az ide érkező magyar szurkolók – a hírek szerint negyvenezerhonfitársunk érkezik otthonról – ezáltal is jobban meg tudjákkülönböztetni versenyzőnket a többiektől.

A kesztyű szerencsére kényelmes, de egyébként sem tudná feltörni Talma kezét, mert az is megszokás – ezek tényleg csak apróságok, de a pilóta kényelmét szolgálják –, hogy magyar szerelője, Juhász Tamás és menedzsere, Stefano Favaro betörik neki. Szerencsére nagyjából egyforma a kézméretük.

Csak Talmácsi egy kicsit gyorsabban húzza vele a gázt, mint a többiek…

A Cseh Nagydíj pénteken a szabadedzésekkel és a két kisebb kategória számára az első időmérő edzéssel veszi kezdetét.