Már csak bronz jöhet

Ne szépítsük: nem úgy alakult a csütörtök a Thaiföldön versenyző magyarok számára, ahogy azt a nap kezdetén elképzeltük. A bangkoki universiadén két arany- és három ezüstérmet szereztek a mieink, és nagyon bíztunk benne, hogy bővül a kollekció… Nos, valóban bővülhet, de a legfényesebb éremmel már aligha, mert két, nem is annyira titkos favoritunk is „elszállt” a világverseny végéhez közeledve.

Kezdjük a vívókkal, mert ők kezdték hamarabb a versenyzést ezen a szomorú csütörtökön. A kardozóktól vártunk igazán sokat (nem a női tőrözőktől), mégpedig azért, mert a Lontay Balázs, Decsi Tamás, Nagy Pál összeállítású trió mindhárom tagja a legjobb nyolc között végzett egyéniben, és a csapat ennek megfelelően könnyed győzelemmel kezdett a nyolc között. Csakhogy az elődöntőben nagy csatában kikapott az ukránoktól (42–45), majd a bronzmeccsen szintén nagy küzdelemben az oroszoktól is (41–45), és máris szertefoszlottak az érmes álmok a páston.

A medencében is, pedig ott sem kezdtek rosszul a magyarok az olaszok elleni elődöntőben. Vezettek, és még az sem tűnt aggasztónak, hogy a félidőben az ellenfél állt jobban egy góllal (4–5). A folytatás viszont… Rossz álommal ért fel, mert a maradék két negyedet 9–2-re veszítette el a gárda (az utolsót 5–0-ra), miközben két bekk is kipontozódott. Sőt! Kovács Olivér és Mátyás Zoltán mellett még egy kulcsembert vesztettünk a végjátékban, mert Vindisch Ferenc végleges, csere nélküli kiállítást kapott ütésért. Hiába, elfáradtak Kovács István fiai, akik közül a többség a torna első felében lázzal küszködött, így aztán pénteken az első helyett a harmadik helyért játszhatnak.

Már csak a bronzban bízhatunk – olyanunk még úgysincs.