A magyar bajnokik átlagos színvonalát alapul véve, élénknek mondható iramban kezdődött el a hétfő esti találkozó. Az első negyedórában úgy tűnt, a hazaiak túltették magukat a jókora csalódást keltő, múlt csütörtöki jereváni kudarcon, mert önbizalommal telve, sokat futva gyorsan magukhoz ragadták a kezdeményezést. Ekkor kissé kapkodóvá vált az Újpest játéka, csakhogy a kék-fehérek futballja pontatlan volt, és ennek következtében a hazaiak nem tudtak mit kezdeni a mezőnybeli fölényükkel.
Mindkét együttes hasonló taktikai hadrendben kezdte a mérkőzést. A négy védő előtt két „szűrő” középpályás elsődleges feladata a labdaszerzés volt, és az egy szem ék mögött három középpályásnak kellett (volna) a támadásokat segítenie. Annak ellenére, hogy a lila-fehéreknél több rutinos légiós kapott szerepet, ez a felállás az MTK-nak „ízlett” jobban. A jobb oldalról Pál András, a balról Hrepka Ádám próbálta megkönnyíteni Urbán Gábor dolgát, míg a túloldalon némi meglepetésre Rajczi Péter rendre kihúzódott a jobb oldali vonal közelébe, így egyrészt nehezen lehetett megjátszani, másrészt lényegesen kevesebb esélye volt Végh Zoltán kapuja elé kerülni.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy pontatlan átadásokban a hazai oldalon sem volt hiány, így nem mindig volt gördülékeny a vendéglátók futballja, mégis negyvenöt perc elteltével megállapíthattuk: a kék-fehérek játéka volt szervezettebb és veszélyesebb.
Középen a vendégek kijöttek saját kapujuk előteréből, de sok esetben rossz döntéseket hozva képtelenek voltak veszélyes akciókat vezetni. Látszott, hogy még nem szoktak össze a vendégcsapat játékosai…
Az első félidőről két sokat mondó információ: a korábbi szövetségi kapitány, Lothar Matthäus elhagyta a Hidegkuti-stadiont, mondván: gyenge a találkozó, míg a két edző összesen hármat cserélt. Urbányi István két helyen is változtatott, levitte csapata teljes jobb oldalát, és ezt a döntést igazán nem is lehetett vitatni. Igaz, Regedei Csaba vagy Li Do Kvon akár mérgelődhetett is, hiszen a másik szélen Sadjo Haman és Sasa Radulovic ugyanolyan gyengén, ha nem gyengébben teljesített, ám ezt az oldalt érintetlenül hagyta a vendégek edzője. Meglehet, az volt a két lecserélt pechje, hogy ők futballoztak a kispad felőli oldalon... A második félidőben javult valamelyest az iram, hiszen a cserék nem tettek rosszat az Újpestnek. Lendületesebb, akaratosabb lett a lila-fehér együttes, immár helyzetei is voltak, míg az MTK erősen visszaesett. Lehet, hogy ebben a játékrészben már kiütközött az örményországi túra fáradsága a kék-fehéreknél, mindenesetre az MTK játékosai közel sem pörögtek úgy, mint korábban.