Előtérben az üzlet

Nagy a játékosmozgás a nyári átigazolási időszakban Lyonban. A távozók listája egyelőre sokkal hosszabb és veretesebb, mint az érkezők lajstroma. A meghatározó emberek közül elhagyta az együttest a portugál Tiago Mendes, de az igazán érzékeny veszteség a francia válogatott balszárnyának távozása: a hátvéd Eric Abidal és a szélső Florent Malouda feljebb lépett az európai labdarúgás képzeletbeli ranglétráján, előbbi a Barcelonához, utóbbi a Chelsea-hez igazolt.

Történt mindez annak ellenére, hogy a klubot húsz éve irányító Jean-Michel Aulas a tavasszal határozottan kijelentette, a duó tagjai közül csak egyet enged el a szezon végén.

Úgy tűnik, a temérdek pénz ígérete végül eltántorította az elnököt eredeti elképzelésétől, és bár a világbajnok olasz bal oldali védőt, Fabio Grossót potom összegért szerződtette Milánóból, az újonnan kinevezett vezetőedző, Alain Perrin életét nem könnyítette meg. Az ötvenéves szakembernek főhet a feje, hogyan épít európai szinten is ütőképes csapatot a jelenlegi keretből.

A legjobb futballisták jó pénzért való kiárusítása nem újdonság a kelet-franciaországi városban: az Olympique Lyon évek óta jelentős összeget zsebel be a játékostranszferekből. Elég, ha az elmúlt években kisebb együttesektől igazolt, majd sztárcsapatoknak továbbadott két védekező középpályás, a mali Mahamadou Diarra és a ghánai Michael Essien példáját említjük. A két labdarúgón összesen 45 millió eurót (11 milliárd forint) keresett Franciaország egyeduralkodója.

Úgy tűnik, ez a tendencia folytatódik, hiszen most is három tehetséget igazoltak: a francia Mathieu Bodmert és az elefántcsontparti Kader Keitát Lille-ből, az algériai Nadir Belhadzsot pedig a Sedantól szerezték meg. A francia szakírók szerint Keita lehet az új koronagyémánt, valószínűsítik, hogy a 16 millió euróért (3.9 milliárd forint) szerződtetett támadó középpályást sikeres évad után 25 millió euróért (6.1 milliárd forint) tovább is tudja passzolni az OL...

Közben felvetődhet a kérdés, az idei átigazolási időszakban eddig öszszeszedett 29 millió eurós többletből (lásd mellékelt táblázatunkat) miért nem igazolnak világklasszist a nemzetközi sikerekre áhítozó klubnál. Nos, Jean-Michel Aulas-nak erre is megvan a magyarázata: a csupán 45 ezer néző befogadására alkalmas lyoni stadion kihasználtsága bajnoki mérkőzéseken 96 százalékos, míg a Bajnokok Ligája-találkozókon folyamatosan telt ház van. A kétségkívül remek üzleti érzékkel megáldott elnök pedig úgy gondolkodik, igazán nagynevű futballistát csak akkor lenne értelme vásárolni, ha a tranzakció a megnövekedett mezeladások mellett egyben a jegybevétel emelkedésével is járna – márpedig ez jelenleg nem lehetséges, hiszen a Stade Gerland műemlék, azaz nem bővíthető. De a jövőben ez változhat. A tervek már megvannak egy százezer férőhelyes, zárható tetejű stadiont magában foglaló szórakoztatókomplexum felépítésére, amely 2010 nyarán nyithatná meg kapuit.

Egy pillanatra térjünk azonban vissza az elnökre, akinek főtanácsadójával, a korábbi válogatott futballistával, Bernard Lacombe-bal együtt teljhatalma van, s a bennfentesek szerint a gazdasági ügyek intézése mellett a gárdát is ők állítják össze. Ezt a bábszerepet, a csapaton belül uralkodó feszültséget, valamint a szurkolók gyakorolta folyamatos nyomást nem bírta elviselni Gérard Houllier, aki, miután elvetették erősítési elképzeléseit (lyoni informátorunk szerint a francia Louis Saha, a német Miroslav Klose és a svéd Johan Elmander neve szerepelt a papíron, utóbbi a hírek szerint mégis a városba költözhet), lemondott vezetőedzői posztjáról.

Lyonban tehát megoldották az irányítók a tipikus sportgazdasági dilemmát, és a még nagyobb sportbeli eredmények helyett elsősorban az üzleti sikerekre fókuszálnak. Ez pedig futballnyelven azt jelenti: nem túl hálás feladat a Rhone partján vezetőedzőnek lenni.