Pólóvarázs a szigeten

A Világliga eddigi játéknapjain rendre dicsértük a magyar válogatott védőjátékát, ám a szombati mérkőzés első félidejében bemutatott produkcióra nehéz szavakat találni, Kemény Dénes együttese ismét a csütörtöki, spanyolok elleni formáját mutatta, szebbnél szebb gólokkal vette el a horvátok kedvét a vízilabdától. Mintha a régi idők – oly sokszor visszasírt – labdarúgása elevenedett volna meg a Margitszigetre kilátogató négyezer néző előtt: tulajdonképpen mindegy volt, hány gólt kap a csapat, elöl úgyis többet lőttek. Ráadásul pólósaink olyannyira magas szinten játszottak ebben a stílusban az első tizenhat percben, hogy még a védekezésre is tudtak figyelni, a világbajnok horvátoktól két negyed alatt belefér négy kapott gól.

Emlékezhetünk, a csütörtöki, Spanyolország elleni összecsapáson a második negyed felénél véget ért a magyar parádé, most viszont nem volt megállás, a horvátok tehetetlenek voltak a mieinkkel szemben. A centerük szinte megjátszhatatlan volt – igaz, amikor a negyedik negyedben eljutott Niksa Dobudhoz a labda, a kapunak háttal is betalált –, a lövők rendkívül sokat hibáztak. Kemény Dénes csapata pedig kitűnően védekezett, a centerre behúzódó magyar játékosok remek ütemben váltottak ki az átlövőkre, akiket ezzel passzolásra vagy rossz lövésre kényszerítettek.

A válogatott támadójátékáról pedig kizárólag felsőfokon beszélhetünk. A mezőny legjobbja, Kiss Gergely nagyszerű távoli bombákat eresztett meg – emellett értékesítette a csapat egyetlen ötméteresét –, centereink (Molnár Tamás és Kis Gábor) hatalmas csatát vívtak a bekkekkel, sok kiállítást harcoltak ki, gólokat szereztek. Benedek Tibor két nagyszerű szabaddobásgólt jegyzett, és még sorolhatnánk a találatokat.

Az ezúttal Nagy Viktor, Hárai Balázs, Kiss Csaba, illetve Gór-Nagy Miklós nélkül felálló magyar együttes huszonnégy percen keresztül ellenállhatatlanul pólózott, a horvátok gyakran csak nyomozták a labdát. Fodor Rajmund egyszer-egyszer a második és a harmadik negyedben ügyesen játszotta tisztára magát, ami után már „csak” a góllövés maradt hátra, ez volt az egyszerűbb feladat. A záró negyed hozta a legkevesebb magyar gólt, de együttesünk a rend kedvéért ezt a nyolc percet is megnyerte.

Ez nem az a horvát csapat volt, amelyik megnyerte a melbourne-i világbajnokságot, a vb-aranyérmes csapatból mindössze öten szálltak vízbe, ám a mindenkori vb-címvédőt kilenc góllal legyőzni hatalmas fegyvertény, ráadásul szinte biztos, hogy Magyarország ott lesz a Világliga augusztusi, berlini döntőjében.