Háttérben a tesztpilóták

Bár az idén jóval kevesebb szó esik a tesztpilótákról, mint az elmúlt években, Sebastian Vettel indianapolisi szereplése megmutatta, hogy a csapatok tartalék sofőrjei ugyanolyan felkészültek, mint az elmúlt években. A korábbi esztendők szabályai lehetővé tették, hogy a harmadik számú pilóták is megmutassák magukat a versenyhétvégeken. Számtalan tudósítás főszereplője volt a hondás Anthony Davidson, a williamses Alex Wurz vagy éppen a BMW-s Robert Kubica. Most már mindannyian a versenyzőtábor tagjai, és ez elsősorban a tesztpilótaként elvégzett munkájuknak köszönhető.

Éveken át bizonyították, hogy megbízható, egyben gyors autóvezetők, akik remekül átlátják a Formula–1 műszaki oldalát, és tökéletesen adják vissza a mérnököknek a száguldás során szerzett tapasztalataikat. Rengeteg időt töltöttek a pályán, a kiscsapatok pilótái által megtett kilométerek többszörösét teljesítették egy-egy év alatt. A pénteki szabadedzéseken is szerephez jutottak, nemritkán ők végezték el a versenyzők helyett a munka oroszlánrészét. Ha pedig szükség volt rá, be tudtak ugrani a sérült pilóta helyére.

Az élcsapatoknál többször is adódott ilyen helyzet. 2004-ben Ralf Schumacher indianapolisi balesete után a Williams Marc Genét és Antonio Pizzoniát mozgósította, 2005-ben a McLaren Juan Pablo Montoya válltörésekor adott lehetőséget Wurznak és Pedro de la Rosának, a Williams pedig Nick Heidfeld kerékpárbalesetét követően hívta be Pizzoniát. Tavaly két korai távozó helyére kellett beugraniuk a tesztpilótáknak, De la Rosa Montoyát, Kubica Jacques Villeneuve-öt helyettesítette az idény végén. (Persze volt ellenpélda is, Michael Schumacher 1999-es lábtörésekor nem a tesztpilóta Luca Badoer lépett a helyére, hanem a Scuderia számára addig idegen Mika Salo.)

Rendkívüli felkészültségüknek köszönhetően nem vallottak kudarcot, sőt majdnem ugyanakkora rajongás vette körül őket, mint versenyzőtársaikat. Egy jó csapat tesztpilóta állása sokszor többet ér, mint a versenyzői pozíció egy másik kategóriában. Ezért gyakran előfordul, hogy akinek nem jut vezetői szék, inkább tesztelői munkát keres. Így tette ezt Christian Klien, aki a Red Bulltól való távozását követően Champ Car-vezetői állást utasított vissza azért, hogy a Honda tesztelője legyen, vagy Timo Glock, aki négy jordanes verseny után kipróbálta magát Amerikában, ahonnan aztán – miután az év újonca lett – mégis visszatért a BMW-istállóhoz.

Még úgy is nagy lehetőséget látnak a tesztpilóta állásban, hogy az idei szabályok nem teszik lehetővé nekik a sok munkát. Az idén ugyanis egy tesztnapon minden csapat csak egy autót indíthat, és azokon gyakran a versenyzők kapnak lehetőséget. A tesztpilóták ritkábban ülnek autóba, és bár száguldhatnának a péntek délelőtti szabadedzéseken, ez az egyik versenyző mellőzésével járna, amit nem engedhetnek meg maguknak a nagy istállók. A BMW és a Williams az idény előtt élt a lehetőséggel, de a müncheniek hamar lemondtak róla. A Williams továbbra is szerepelteti Nakadzsima Kazukit azokon a nagydíjakon, amelyek betétfutamai között nem szerepel a GP2 (abban indul a japán). Ez valószínűleg a Toyotával kötött motorszállítási szerződés része.

A fiatal pilóták így alig jutnak szóhoz, és a csapatok már tárgyalnak róla, mi lehet a megoldás. Az egyik lehetőség, hogy a jövőben minden évben tartanak öt-hét tesztnapot, amelyeken azok a pilóták mutathatják meg magukat, akiknek még nincs F1es tapasztalatuk. Egy-egy ilyen napon az igazán rátermettek megragadhatják a lehetőséget, és feltűnhet az újabb Anthony Davidson vagy Robert Kubica.