Erőss Zsolt a Magic Line bűvkörében a K2-n – szólóban is vállalná

A K2-Gasherbrum I. expedíció technikai vezetője három lehetséges utat jelölt meg a világ második legmagasabb, egyben legnehezebben mászható hegye, a K2 meghódítására.

A hagyományos úton, az úgynevezett Abruzzi-vonalon érte el a hegyet az eddigi 250, sikerrel kísérletező alpinista háromnegyede. Ez az egyik lehetőség, Erőss azonban úgy gondolja, hogy optimális körülmények között ő bizony megpróbálkozik a híres-hírhedt Magic Line-nal.

A Magic Line-on – amely Reinhold Messnertől, az alpinizmus nagyjától kapta a nevét – eddig a világon négy ember érte el a csúcsot, de csak három jutott vissza élve.

– Nem túlságosan becsvágyó cél ez egy magyar hegymászónak, amikor a sportágnak itthon alig vannak jelentős eredményei? – kérdeztük Erőss Zsoltot.
– Egyetértek, valóban nagyon becsvágyó, de a kihívás az, aminek nem tudok, nem akarok ellenállni. Ez egy terv, de nem mindenáron megyek neki ennek az útvonalnak. Ugyanakkor úgy érzem, ha a Hidden Peaken jól sikerül akklimatizálódnom, tartósan jó erőben érzem magam a K2-nél is, és az időjárás meg minden más körülmény lehetővé teszi, akkor akár egyedül is megpróbálkozom vele.

– Szólóban ezt még senki nem csinálta végig. A kihívás mellett mi szól ez mellett?
– Ismerem magam, tapasztalatom szerint én a mélyhavas szakaszokon őrlődöm fel a leggyorsabban, ahol nehéz előre jutni és tájékozódni. Ezzel szemben, ha nincsenek extrém körülmények, akkor egy technikailag nehéz szakasz, ahol viszonylag gyorsan lehet mozogni felfelé, jobb nekem. Ilyenkor jól tudom uralni a helyzetet, és optimális esetben még könnyebb is lehet számomra a mászás, mint a normál úton.


– Ön lehet a 113. ember, akinek a Mount Everestet és a K2-t is sikerül meghódítania. Jelent ez valamit az ön számára?
– Őszintén szólva nem sokat. Olyannyira nem, hogy az erre vonatkozó adatokat mégcsak meg sem kerestem. Nem a sorrend a lényeg, nem az, hogy hányadik vagyok, hanem a teljesítmény.

– Hová helyezi a mostani vállalását a pályafutása során, különös tekintettel arra, hogy ön volt az első magyar, aki feljutott a Mount Everestre?
– Még előtte állunk az egésznek, s eredményességről még nem beszélhetünk, de ha ettől elvonatkoztatok, akkor bizony ez a vállalás a legjelentősebb, amire valaha a fejemet adtam. Ez az expedíciós hegymászás legnagyobb kihívása. Úgy készülök rá, hogy mindennél nehezebb lesz, de akár olyan szerencsések is lehetünk, hogy utólag könnyűnek találom majd. Azonban, még egyszer mondom, ehhez mindennek nagyon klappolnia kell.

– Technikai vezetője az expedíciónak. Belefér ebbe az, hogy mondjuk közli: szólóban mászik egy másik útvonalon. Eközben pedig a többiek magukra maradnak.
– Ebben az expedícióban van még három-négy ember rajtam kívül, aki alkalmas lenne technikai vezetőnek. Ez a pozíció nem azt jelenti, hogy én vagyok a nagyfőnök, parancsnok, a többiek gyámja vagy ilyesmi. Olyan emberek hoznak közös, konszenzusos döntéseket, akik nagyon is tudnak vigyázni magukra. A technikai vezető szerepe akkor látványos, ha az expedíció hierarchizált. Ez a kereskedelmi expedíciókra jellemző, de a miénkre nem. Az én szavam súlya akkor nagyobb, ha vita van, vagy például akkor, amikor az alaptáborban kidolgozzuk az általános terveket, meghatározzuk a feladatokat.