Miért mondta le a válo gatottságot?Miért mondta le a válo gatottságot?
Nem mondtam le! – vágta rá Huszti Szabolcs.
Idézném az MLSZ honlapjára szerda este felkerült hírt: „Huszti Szabolcs, arra való hivatkozással, hogy bizonytalannak érzi helyét a kezdőcsapatban, lemondta a szereplést, s elhagyta a tatai edzőtábort.”
Ebből annyi igaz, hogy elhagytam a tatai edzőtábort.
Ez esetben nem árt tisztázni, mi történt.
Ezért vállaltam, hogy nyilatkozom. Azt az elején leszögezném, nem akarok háborút, azt viszont szeretném, hogy mindenki ismerje meg döntésem hátterét… Szóval: a Várhidi Péter vezette szakmai stáb kedd este az összes kerettaggal külön-külön elbeszélgetett, engem, mint megtudtam, direkt a végére hagytak. Nem is bántam, úgyis rákérdeztem volna arra, hogy az utóbbi két mecscsen, Montenegró és Moldova ellen miért csak csereként jutottam szóhoz, hiszen a Hannoverben hétről hétre jól teljesítettem, biztos helyem volt a kezdő tizenegyben, sőt talán azt is kijelenthetem: pályafutásom legjobb szezonján vagyok túl. Gondoltam, ennyi elég lehet ahhoz, hogy kezdő legyek a magyar válogatottban, de ha nem, hát tudni szerettem volna, miben kell még javulnom, hogy bizalmat kapjak. Idáig azonban el sem jutottunk, tudniillik Várhidi Péter közölte velem: abban látja a legnagyobb problémát, hogy az ellenfelek átszaladnak a középpályánkon, éppen ezért ezt a csapatrészt kell stabilizálni, mégpedig három védekező középpályással, olyan típusú futballistákkal, akik többet és jobban ütköznek, mint én… Hozzátette, más rendszerben lenne helyem, de ebben nincs. Mivel az is kiderült, hogy a kapitány három évre tervez, nyilvánvaló vált számomra, a jövőt nem velem képzeli el. S még volt tovább: a szakember közölte, az elmúlt években többször is jól játszottam a válogatottban, de rendre kikaptunk, őt ugyanakkor csak az érdekli, hogy nyerjünk.
Nem imádkozik a padon a társa sérüléséért
Ennyi elég volt ahhoz, hogy feladja? Németországban légióskodik, tudhatná, hogy küzdelemmel sok mindent el lehet érni.
Ha azt gondolja, hogy feladtam, téved.
Akkor miért nem utazott el Görögországba?
A kedd esti eszmecsere után aludtam egyet a történtekre – már amennyit aludtam… –, mert nem akartam hirtelen felindulásból dönteni, és miután a hozzám igazán közel állókkal konzultáltam, még egy találkozót kértem Várhidi Pétertől. Elmondtam neki, azt hittem, elsősorban a forma számít az összeállítás kihirdetésekor. Erre úgy reagált, neki is nagy dilemmát okozott, hogy kihagyjon-e, ám a csapatépítés néha áldozatokkal jár. Megjegyezte még, ha valaki megsérül vagy eltiltás miatt nem bevethető, akkor kezdő lehetek, csakhogy nem vagyok az a típus, aki azért imádkozik a kispadon, hogy a társát baj érje.
Ez tiszteletre méltó, de a kérdés még mindig az: miért nem utazott el Görögországba?
Egyszerűen nem éreztem magam olyan állapotban, hogy száz százalékig a válogatottra tudjak koncentrálni. Fogalmazhatnék úgy is, hogy tiszta ideg vagyok. Németországban éreztették velem, hogy maximálisan
Folytatás a 3. oldalon
