Oktatófilmen a régi ítélet

Tíz évvel ezelőtt, 1997 májusában magyar bíró vezette a Bajnokok Ligája-döntőt. Három esztendővel azután, hogy világbajnoki finálét dirigálhatott Los Angelesben, Puhl Sándor a klubfutball legrangosabb feladatát is megkapta: az UEFA a magyar játékvezetőre (és segítőire, Bozóky Imrére és Juhos Attilára) bízta a Dortmund–Juventus BL-döntőt. A müncheni meccset 3–1-re – nagy meglepetésre – az Ottmar Hitzfeld vezette Dortmund nyerte meg, mégpedig úgy, hogy Puhl Sándor nem adta meg a Juve egyik gólját, míg a németek egyik találatát annak dacára is megítélte, hogy partjelzője, Bozóky Imre lest jelzett. A mértékadó szakmai fórumok mindegyikén megvédték Puhl Sándort, és a következő év elején újra őt választották meg a világ legjobb bírójának. Egyedül az olasz sajtó berzenkedett néhány napig. Az említett leshelyzetet a későbbiekben világszerte oktatófilmekben használták fel a játékvezetők képzésekor, ugyan is iskolapéldája volt annak, amikor egy játékos tétlen lesen áll. Mivel Jürgen Kohler – hiába szállt feléje a Karl-Heinz Riedle által a kapu előtt felstukkolt labda – nem avatkozott játékba, Puhl Sándor helyesen ítélt gólt, amikor Riedle a felfejelt labdát utolérve a hálóba vágta. Bozóky Imrét sem lehet elmarasztalni, amiért lest jelzett, amikor Riedle fejesének pillanatában lesen állt a kapura törő Kohler, de Puhl Sándor zseniálisan bírálta felül partjelzőjét az igen éles szituációban is. Több száz millió tévénéző látta világszerte a négyszer is a világ legjobbjának választott magyar bíró magabiztos ténykedését, aki a következő évben elköszönt az elittől.