Didier Drogba megmentette edzőjét

1. ALTATÁS UTÁN VILLANÁS1. ALTATÁS UTÁN VILLANÁS

Egy klasszistól azt várnánk, hogy jól futballozzon. Didier Drogba klasszis futballista, ugyanakkor ezen a szombaton nem futballozott jól. Mi több, eleinte kifejezetten rosszul játszott: bár a Chelsea lépett fel valamivel támadóbban, az elefántcsontparti nem nagyon tudott helyzetbe kerülni, és bizony vérszegény teljesítménye láttán kevesen hihették, hogy ő a londoni kékek csapatának egyik csillaga. Egy klasszistól persze azt is várjuk, hogy eldöntse a mecscset. Didier Drogba pedig igazi klasszis, mert eldöntötte. Gyönyörű akció végén magától értetődő természetességgel és leírhatatlan könnyedséggel pöttyintette a labdát Edwin van der Sar kapujába. A 29 éves, Abidjanban született támadó kimondottan pazar évet zárt ezzel a kupaarannyal: az egész 2006–2007-es idényt tekintve 33 gólt szerzett, amivel 1985, azaz Kerry Dixon óta az első Chelseajátékos lett, aki 30 gólnál többet jegyzett egy szezonban. A Lónak becézett csatár a Premier League-ben húszig jutott, a Bajnokok Ligájában hatszor volt eredményes, az FA-kupában három, a Ligakupában pedig négy találatot elkönyvelve. Hiába tartott tőle Sir Alex Ferguson, és hiába semlegesítette csaknem hibátlanul az egész szombati meccs során a Nemanja Vidics, Rio Ferdinand duó, az extraklasszisokra jellemző váratlan mozdulattal romba döntötte a bajnok Manchester United duplázási reményeit.

2. GÓL VOLT, GÓL NEM VOLT

Steve Bennett már akkor bajban volt, amikor kiderült, ő vezeti majd a finálét. José Mourinho és Sir Alex Ferguson sem repesett az örömtől a hír hallatán. A londoniak menedzsere 2005ben akasztotta össze a bajszát a bíróval, amikor a Ligakupa döntőjében diadalittasan csendre intette a vesztes Liverpool szurkolóit, s ezért Steve Bennett a lelátóra küldte. A skót tréner pedig azért volt rá mérges, mert Cristiano Ronaldo éppen tőle kapta egyetlen angliai piros lapját még tavaly januárban. Mindezek után Mourinho a döntő felvezetéseként nem más, mint Ronaldo várható színészkedésére hívta fel Bennett figyelmét, ami végső soron hasznot hozott a Chelsea-nek. Mert amikor Ryan Giggs becsúszása nyomán a labda egyértelműen áthaladt a gólvonalon, tudat alatt hathatott a portugál szakember manchesteriekre vonatkozó intelme.

Tény, hogy Petr Cech csakis azért került a vonal mögé a labdával együtt, mert Ryan Giggs térde odatolta őt, de akkor miért nem szabadrúgás következett kifelé? Senki sem szólt volna semmit, ha ennél az esetnél az októberi koponyacsonttörése miatt még mindig rögbisisakban védő Petr Cech javára ítél a bíró, ám így a két, egyaránt elfogadható döntés helyett a harmadikat, a rosszat hozta meg.

3. MENEDZSER A MENNYBEN

Aligha volt elégedett José Mourinho az első félidőben látott Chelsea-vel, az angol kupadöntőhöz, főleg a Wembley újbóli felavatásához méltatlan volt a mutatott futball. Pedig számára nem csak „szimpla” finálé volt a mostani: jövőjéről döntöttek játékosai, hiszen Roman Abramovics tulajdonos elégedetlen a Chelsea idei szereplésével. A Ligakupagyőzelem után kínos kudarc kö

vetkezett a bajnokságban és a Bajnokok Ligájában is (itt második hely, ott búcsú az elődöntőben), márpedig a világ legtehetősebb klubja nem maradhat igazi siker nélkül... Nem maradt. Az edző bölcs módon végig a pályán hagyta a cserét százszor is megérdemlő Didier Drogbát, aki a mérkőzés vége felé eldöntötte a Chelsea javára a trófea sorsát. A lefújás pillanatában a kamera José Mourinhóra fókuszált, és a menedzser akkorát ugrott, hogy majdnem beverte a fejét valamelyik bárányfelhőbe, majd sprinter módjára rohant ünnepelni játékosaihoz. Ilyen boldognak rég nem láttuk. Ő is tudta: ez a meccs, ez a Didier Drogba-gól nem pusztán FA-kupa-aranyat hozott a sikerorientált tréner számára, hanem igazi diadalt s ezáltal megbecsülést erre az évre is. No meg vélhetőleg újabb nagy meccseket a Chelsea kispadján.