Isten keze

Amikor Diego Maradona az 1986-os mexikói világbajnokságon kézzel pöccintette a labdát az angolok hálójába, mindenki azt mondta – leszámítva persze a kárvallottakat – „lesújtott Isten keze..." Az argentinok akkor meg sem álltak a világbajnoki címig.

Szombat délután Tatabányán alighanem szintén Isten kezét emlegették az újpestiek, hiszen a találkozó utolsó pillanatában furcsa jelenet borzolta az idegeket: Kerényi Norbert, a Tatabánya játékosa egy nagy esés után kézzel ért bele az amúgy már a gólvonal mögé jutó labdába.

Ezután mindenki mondja majd a magáét.

Gól volt, nem volt gól?

Szabályos volt, nem volt szabályos?

Mi maradjunk annyiban, hogy a Tatabánya–Újpest bajnoki remek meccs volt, hiszen az életéért küzdő Tatabánya, no meg az UEFA-kupa-szereplést jelentő második helyért harcban álló Újpest megmutatta, igenis lehet élvezetes, közönségszórakoztató futballmeccset játszani Magyarországon.

S ilyenkor derül ki, hogy lehet vitatkozni egy gólon is, sőt egyáltalán van miről beszélni, a szabadrúgásról, a kezezésről, a védésekről, a taktikáról.

Nem ehhez vagyunk szokva, kérem szépen...

A baj csak az, hogy mindig a bajnoki hajrában történnek rendkívüli események, hogy évről évre megtáltosodik az addig bukdácsoló csapat, „bravúrgyőzelmek" születnek idegenben, a kicsik nem győzik elkalapálni a nagyokat – hadd gondoljon mindenki, amit akar.

Az ódon hangulatú, ám egyre szépülő tatabányai stadionban azonban most a futballnak tapsoltak az emberek.

A csapat talán bentmaradást jelentő három pontot szerzett, ráadásul az újpestieket sem érhette kritika, hiszen a lilák egészen más futballt mutattak be, mint két héttel ezelőtt Vácott, amikor hatalmas pofont kaptak a kiesőtől. A vereség ellenére kiderült, hogy az Újpest képes a szép, látványos futballra.

S már ennyi elég is.

Mi pedig annak örülhetünk, hogy az embereket igenis foglalkoztatja a futball – ha már a tatabányai lelátón Isten kezét emlegetik...