Nem ez a harc volt a végső?

Mit jelent önnek a WBC nagyváltósúlyú világbajnoki öve?

Azt a százhuszonhét mérkőzést, beleértve az amatőr párharcokat is, amelyeket meg kellett vívnom ahhoz, hogy eljuthassak életem meccséig a legendás Oscar De La Hoyával – mondta Floyd Mayweather Jr. – Ez az öv jelenti az életemet.

Tudom, hogy a fogadóirodáknál kettő egy arányban ön volt az esélyesebb, a közönség mégis De La Hoyát éltette, amikor belépett a szorítóba. Önt pedig kifütyülték, főleg azért, mert sombreróban jelent meg.

Minthogy sok mexikói barátom, alkalmazottam van, és május ötödike, vagyis Cinco de Mayo a mexikói nemzeti ünnep, így akartam kifejezni az irántuk érzett tiszteletemet.

Azt hiszem, önnek el kellene indulnia az elnökválasztáson, olyan tehetségesen ködösít… Nem azért tette fel a sombrerót, hogy kigúnyolja a mexikói felmenőkkel rendelkező De La Hoyát?

Talán ez is benne volt. Egy kicsit idegesíteni akartam.

Gondolta volna, hogy végigmegy a meccs? Sokan arra tippeltek, a hatodik-hetedik menet táján kiüti De La Hoyát.

Oscarnak hatalmas szíve van s még annál is keményebb álla. Gránitból van. Szóval derék fickó, le a kalappal előtte.

Azt nyilatkozta közvetlenül a mérkőzés után, hogy visszavonul. Igaz ez?

Olyannyira, hogy már múlt időben beszélhetünk róla: visszavonultam.

De azt is mondta, hogy nem lehet semmibe venni a közönség óhaját, s ha kíváncsiak egy visszavágóra, akkor…

…akkor nem tudok kitérni a közóhaj elől.

Azért ez mégiscsak roppant szoros meccs volt. Mikor érezte úgy, hogy megnyerte?

Már az edzőtáborban, a felkészülés közben. Tudja, ezen a szinten a győzelem nem annyira fizikum, sokkal inkább mentális rákészülés kérdése. És én ebben nagyon jó vagyok. Másképpen: én már korábban lejátszottam ezt a mérkőzést a fejemben, ott megnyertem, s amit a szorítóban tettem, az már csak a kötelező formaság volt. A nehezén már a kezdő gongszó előtt túl voltam.

Mégis, hogyan készült élete meccsére?

Senki sem edz úgy, ahogyan én. Sokszor hajnali háromkor edzettünk a nagybátyámmal, Rogerrel, mert tudtuk, hogy Oscar ilyenkor alszik. Azt akartuk, hogy mindenképpen lelkiismeretesebb legyen a felkészülésem, mint az övé.

Éjszakánként nem is aludt?

Volt, hogy nem. Naponta négyszer edzettem. Nem vicc.

Ön négy évvel fiatalabb De La Hoyánál. Számít ez?

Nem igazán. Ő harmincnégy, én harminc vagyok. Ezen a szinten ez majdnem mindegy. Nem vette észre meccs közben, hogy ellenfele elfáradt volna?

Ha el is fáradt, jól leplezte. Oscarnak oroszlánszíve van.

Még valami izgat, de nagyon. Igaz az, hogy a bokszolók egy-egy mérkőzés előtt tartózkodnak a szextől?

Más nevében nem beszélhetek, de én nyolc hétig nem bújok ágyba a feleségemmel.

És ennek van értelme?

Hogyne lenne. Sokkal frissebb az ember a szorítóban!

Mi járt a fejében, amikor belépett a szorítóba? Édesanyámra gondoltam, a négy gyermekemre meg a feleségemre. Aztán nekiláttam.

És az apja? Vele, úgy tudom, nem felhőtlen a viszonya. Főleg, mert hosszú ideig éppen De La Hoya edzője volt.

Nézze, gyermekként ő tanított meg bokszolni, de tizenhat éves koromban útjaink szétváltak. Tudniillik az öreg börtönbe került, s amikor kiszabadult, én már felnőtt férfi voltam. Úgyhogy igazából a bokszolóvá érésem legfontosabb éveiben nem is láttuk egymást. De szeretem őt, s ha most itt lenne, meg is ölelném. Tudom, hogy nagy edző, de most már a földkerekség legkiválóbb trénerével dolgozom, apám öcscsével, Rogerrel. Ő a mentorom, no meg a háttéremberek, Al Haymen, Leonard Ellerbee és az egész HBO-stáb.

Ki ütötte a legerősebbet azok közül, akikkel eddig találkozott?

Leütni még senki sem tudott, de még megrendíteni sem, habár kaptam már nagy pofont, nem is egyet. Mégis, szerintem Pernell Whitaker ütötte a legerősebbet, ő rajtam kívül mindenki mást kiütött volna.

És De La Hoya?

Ahogy én láttam, ő is meglehetősen erőseket ütött ahhoz képest, hogy ön a New York-i felvezető sajtóértekezleten „pussynak” (olyasvalakinek, akiben semmi férfias nincs – a szerk.) nevezte őt.

Az csak a szokásos műbalhé része volt. Oscar igazi férfi, igazi nagy bokszoló.